Kiemelt értékelések
Hadd foglaljam össze: egy 900 férőhelyes börtönben voltak kb. 1700-an. Elkezdtek hisztizni, hogy milyen szarul bánnak velük, elfoglalják a kápolnát, elkezdik lebontani a tetőt, dobálják lefele a felszedett cuccot, kertipartit tartanak, ökörködnek, vihognak. A nemi erőszakért elítélteket jól megverik (de nem eléggé) – ezek szerint magukban az elítéltekben is van némi igazságérzet, majd csak egy maréknyi „lázadó” marad odafönt, akiket aztán hetekig csak nézegetnek a hatóságok… kérdem én, miért nem mentek föl, leszedni őket? Nem voltak felfegyverezve, nem voltak túszaik… csak témát adtak a médiának, hogy nekik milyen szar bezárva lenni.
Aztán megszólal valamelyik nagyokos, hogy „ne csodálkozzunk azon, hogy állatokként viselkednek, ha állatként bánunk velük”. He?!? Egy elítélttel hímes tojásként kéne bánni, vagy mi? Persze nem kell péppé verni őket, de már bocsánat, nem jó magaviselet miatt kerülnek rácsok mögé, hanem mert nem tudnak ember módjára viselkedni. Szóval van némi ok-okozat összefüggés. Szerintem.
A dokumentumfilm, majdhogynem jó volt: sok mindenkit megszólaltattak, aki ott volt a lázadásnál, az archív felvételek is jól bemutatták a történteket és a börtönt is „körbe járták”, nem csak beszéltek róla, hogy milyen. De egyáltalán nem volt tárgyilagos. Olyan szimpatikussá tette a meginterjúvolt (ex) börtönlakókat, hogy simán elmentek volna ivócimboráknak, mindegyik kedves, mosolygós, sztorizgatós fickó. Aha. És mondjuk tök véletlen, hogy valaki 53 éves korából 32 évet rács mögött töltött… biztos összeesküdött ellene az igazságszolgáltatás. Hiába tanítottak arra, hogy a börtön nem büntetésre, hanem rehabilitálásra van, a tündérmesékben nem hiszek.
