Az öt összekapcsolódó rémtörténet egy csapat megviselt utazó sorsát követi , akik szembenéznek a legrosszabb rémálmukkal – és legsötétebb titkukkal – egy hosszú estén egy elhagyatott, sivatagi úton.
Southbound (2016) 18★
Szereposztás
Chad Villella | Mitch |
---|---|
Matt Bettinelli-Olpin | Jack |
Kristina Pesic | Sutter |
Fabianne Therese | Sadie |
Kedvencelte 3
Várólistára tette 28
Kiemelt értékelések
Nagyon tetszett! Pedig nem volt nagy kaliberű film, egy könnyed, laza horrortrip, de annál szórakoztatóbb, és irtó jó az atmoszférája is. Ami nagyon bejött még, hogy a főszereplők egymásnak adták a stafétát, akik egyébként mindig mellékszereplőként létekbe a képbe, aztán átvezettek bennünket egy másik történetbe, ahol már ők lettek a főszereplők, s ily módon láthattunk egy filmen belül 5 teljesen különböző rémmesét, amikbe megszakítás nélkül siklottunk át szinte észrevétlenül, hogy a végén a legelső sztoriba kanyrodjunk vissza. Sok olyan filmet láttam már, és szeretem is őket, amikben egy filmen belül több történetet láthatunk, de ilyen baromi jó megoldással eddig még nem találkoztam. Eddig csak olyanokhoz volt szerencsém, hogy például egy ember elmesél valakinek három rémtörténetet, mint a Szörnyeteg klubban, vagy találnak egy videokazettát, amin x darab horrortörténet van, és egy-egy történet között van egy-egy közjáték a beszélgetők, ill. a videónézők között, ami kiad még egy bónusz mesét a végére. De ez teljesen más volt, itt megszakítás és közjátékok nélkül csusszantunk át egyik filmből a másikba, és amikor visszajutottunk az elsőbe, akkor bontakozott ki a teljes kép. Azt mondom, zsír!
Az egyetlenegy problémám ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy beleerőltették a démoni szálat, ami tudom, hogy a történet vezérgerincét adta, de valahogy mindvégig zavaró volt. A „kevesebb néha több” csodafegyver remekül működhetett volna itt is, főleg, mert maga a film is alacsony költségvetésből dolgozik; a sátáni erők engem nem győztek meg, lehetett volna az egész homályban, és a horror mellé kaptunk volna egy misztikus jelzőt. Az, hogy a különböző történeteket nem elvágják, hanem összeboronálják, valóban jó megoldás, de az egyedüli értékelhető történetszilánk az az autós gázolás volt, és ami utána jött a kórházban… A többi: mese. Így komolyan venni sem tudtam.
És valamiért kínszenvedés volt ezt az értékelést megírni, legszívesebben be sem jelöltem volna, hogy láttam, de hát a megszokás mindig:
– ugyanarra az útra visz
Köszöntem.
Soha nem voltam még ilyen tanácstalan egy film megnézése után, mint most…szinte kivehetőnek érzem a fejem felett megjelenő kérdőjeleket.
Mivaaaaaan???? Ú, de megköszönném, ha ezt filmet valaki kielemezné nekem, mert én egy szót se értettem belőle, csak sejtéseim vannak.
Az elgázolós/kórházas rész rendkívül intenzív és körömlerágós volt, az egy külön filmet megérdemelt volna, de hogy a többi történetszál mi a lócitrom akart lenni, azt nem vágom.