Sora no Aosa wo Shiru Hito yo (2019) 87% 6★

Ez egy nagyon szép anime volt a felnőtté válásról, önmagukhoz való visszatalálásról, megértésről, a családhoz való hűségről és gondoskodásról, arról, hogy mi mindenről kell lemondania egy nővérnek, hogy a húgáról gondoskodjon a szüleik halála után. Az anime tele volt érzelemmel. Tetszett, ahogy a kamasz és a felnőtt Shinnot ábrázolták, hogy mennyire meg tud változni valaki 10 év alatt, és az a változás nem biztos, hogy pozitív. Shinno és Shinnosuke egymás ellentettjei voltak. Shinno pozitív, álmodozó, olyan, aki nem adja fel az álmait, míg Shinnosuke pesszimista, kiégett, kötekedő és mogorva. Ez a kontraszt tényleg nagyon szépen vitte az animét, ehhez jött még Aoi, aki mindkét Shinnoval kapcsolatban állt, ami megint csak érdekes volt, hogy viszonyul a fiúkhoz. A végén pedig, amikor rájött, hogy mi mindent adott fel érte a nővére, hogy eddig mennyire önző volt, és hogy ezúttal neki kell tenni valamit a nővéréért, az is nagyon szép, és érzelmes volt. Kellett a zsepi, mert az utolsó 20 percet nem tudtam könnyek nélkül megállni… Csak ajánlani tudom ezt az animét, mert tényleg gyönyörű, és a mondanivalója is mély, elgondolkodtató.

Határozottan jobban tetszett, mint a Kokoro ga Sakebitagatterunda, de persze önmagába is megállja a helyét a film. Gyönyörű a látvány. Nincs sírhatnékja az embernek már az elejétől. Szépen felépített történet és nem dramatizálták túl a jelenetek sem. Nyilván tudtam, hogy nem lesz spoiler bár a végén egy pillanatra elképzeltem, mi lenne ha. De tökéletes a befejezés is, nem kerítettek a szükségesnél nagyobb feneket neki. Minden karaktert kibontottak és nem töltöttek perceket azzal, hogy sajnáltassák, akit sajnálni kell, vagy éppen hogy mutassák,ahogy valaki sír. Az ilyen animefilmek után örülök, hogy én ennek az országnak a filmjeit szeretem. Az amerikai felfogástól nyilván távol áll, ahogy az én látásmódom is.