Akizuki Takao egy tizenöt éves fiú, aki részeges, melankolikus anyjával és felnőtt bátyjával él együtt. Minden vágya, hogy egy nap cipőket tervezhessen, ám ezen álmát senki sem veszi komolyan.
Takaonak van egy szokása, mégpedig hogy esős napokon nem megy iskolába. Ilyenkor egy közeli… [tovább]
Bevallom, maga a romantikus történet nem érdekelt. Nekem a fiú túl fiatal volt ahhoz, hogy rendesen beleéljem magam, bár értékelem, hogy még ilyen viszonylag rövid sztoriban is foglalkoztak a problémákkal. Mégis elvarázsolt az anime. Shinkai Makoto nagyszerűt alkotott. Minden, az utolsó részletig nagyon igényes és annyira relaxálóan hangulatos, hogy lehetetlen volt nem kikapcsolódni a látottaktól. Gyönyörű a színhasználat; a tavaszi zöldek meseszépek és a zene is nagyon fülbemászó, elragadó. Úgyhogy igazából a technikai részek voltak azok, amik miatt ennyire tetszett.
Tökéletes. Ez az első szó ami erről a műről eszembe jut.
Maga a történet egy szerelemről szól, két olyan ember között, akik nem igazán találják a helyüket a világban, egymás segítségére szorulnak, s „megmentik” egymást.
Viszont a történet vége más lesz mint amit az ember várna egy ilyen történettől.
spoiler
A rajzolás az elejétől a végéig gyönyörű, ámulatba ejtő! Ahogy ez esőt megrajzolták az egyszerűen bámulatos! Kétszer is végig kellett néznem a művet ahhoz, hogy rendesen tudjak figyelni mind a feliratra mind a gyönyörű rajzra.
A zenei aláfestést is nagyon eltalálták, tökéletes lett.
Külön a szívem csücske lett a mű, mert én is imádom az esőt.
Gyönyörű film, noha magamtól nem tudom, megnéztem volna, vagy sem. Alapvetően én nem vagyok oda a nagy korkülönbséges párkapcsolatokért (nem ítélem el, félreértés ne essék, biztos vagyok benne, hogy vannak olyan párok, akik akár húsz év korkülönbséggel is remekül működnek együtt – pusztán én nem tudom elképzelni, hogy pl. egy nálam sokkal idősebb férfibe szeressek bele, és így nem igazán tudok azonosulni ezekkel a történetekkel. Különösen, ha az egyik tagja a románcnak nagyon fiatal, akkor gyakran érezni némi apa-anya komplexust is, ami pedig annyira nem pozitív), de ez most valahogy jól esett – talán azért is, mert nem hagyta figyelmen kívül a problémákat, amiket a szituáció szül, és a végén fel merte tenni az olyan kérdéseket is, mint a tanár felelőssége, aki annak ellenére hagyta, hogy a kapcsolat alakuljon, hogy tisztában volt azzal, hogy a diákjáról van szó, a diák felelőssége, aki szintén hozott megkérdőjelezhető döntéseket, és végül az, hogy sok szempontból a tabuk ellenére is nagy szükségük volt egymásra, nem is egy szerelemre, hanem a támogatásra, nyugalomra és reményre, amit mástól nem kaptak meg. Az animáció, a zene csodálatos, a főszereplők háttere a kevés idő ellenére is kidolgozott, mindketten szimpatikusak. Érdemes megnézni.
Annyira elképesztően gyönyörű volt ez az anime, hogy arra nincsenek is szavak. Nem vagyok egy nagy eső-fan, de most beleszerettem a cseppek látványába. A tájak, a zöldek, a szivárvány, ami elő-előbukkan és a csodaszép zene – minden elképesztő szépen kiegészíti ennek a két embernek az egymásra, illetve önmagára találását. ♥
Én tökéletesen meg tudom érteni a nagy korkülönbséges kapcsolatokat, valamelyest abban élek én is spoiler úgyhogy számomra maga a romantikus szál is nagyon szép volt. És nem lett elcsépelt, nem volt giccses, épp olyan szépséges maradt, mint a táj, ahol Akizuki és Yukino találkozott egymással.
A mangát is nagyon szerettem, és most azt hiszem, újra elő fogom venni. ♥
Egy nagyon nyugodt, mégis megható alkotás két különleges emberről, akik nem találják a helyüket.
Őszintén szólva az előttem szólok nagyon jól összefoglalták az alkotás üzenetét.
Én nem igazán találom a szavakat a mű után, mivel nagy hatással van az emberre az atmoszférája és a zenéje.
Két megjegyzésem volna:
1. Az esős reggelek sok mindent rejtenek magukban.
2. Remélem Yukino és Takao találkoznak még egy nap.
Egy kedves kis történet. Még néztem volna szívesen tovább is :D spoiler A rajzolása nagyon szép *-*
És ezzel megnéztem az összes hosszabb filmet Makoto Shinkai-tól.Nekem tetszett.Szerintem a legjobb Shinkai-filmek egyike! A végén a zene is ütős lett.:)
… tanulni a járást… szép képekkel dolgozik, és a rajzolása is gyönyörű. a park azon részeit szeretném ide az ablakom alá, esővel együtt… a témáról pedig nem baj, ha beszélünk…
Ideális választás, ha valaki egy nyugodt, melankolikus alkotásra vágyik.
Előttem már jól megfogalmazták, hogy amire a két félnek igazán szüksége volt, az a megértés, támogatás, nyugalom, ezeket pedig nem mindig kapni meg azoktól a személyektől, akiktől a tankönyv szerint „kellene” (kortársak, szülő, egyéb családtag stb.), így olykor születnek ilyen rendhagyó kapcsolatok, kapcsolódások. Én is tudnék mit megosztani.
Irigyeltem őket, annak ellenére, hogy sok kérdést, problémát felvet ez a felállás.
Az animáció 10/10.
Egy rövid, de nagyon szép pillantás egy meglehetősen bonyolult témára. Az a jó ebben a filmben, hogy többféle oldalról is igazat lehet adni neki. Lehet, hogy amit először a világ legboldogabb percének érzel, később csak szenvedéshez vezet. Ettől még a te döntésed, hogy belemész-e vagy sem. Néha szántszándékkal megyünk bele abba az alagútba, amibe nem kéne, mert nem látunk más utat.
A rajzolás elképesztő, talán az egyik legjobb, ami Shinkaihoz köthető. Mi az, hogy Shinkaihoz, úgy általában is… Az eső hangulatát így, ebben a formában különösen értékeltem. És ismerős is ez az egész érzet, a suli egy részét én is részben az eső miatt és az eső alatt lógtam el, csak én inkább buszra, trolira, villamosra ültem és bámultam kifele a fejemből. Szóval az eső nekem is cinkostársam.
Nem lett a kedvencem Shinkaitól, de ettől függetlenül szívből ajánlom mindenkinek egy-egy esős napon.
Mennydörgés távoli zaja,
Felhős ég,
Talán eső jöve,
Ha így, hát velem maradsz?
Mennydörgés távoli zaja,
Ha nem is jő az eső,
Én maradok
Itt veled.
