A könyvek hercege (Whisper of the Heart 1.) (1995) 86% 225★

Egészen más történetre számítottam, de jó volt ez így, tetszett. A hangulata, a zenék, a szereplők… minden kedvesen nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem. Aranyos és kellemes, igazán szerethető, abszolút Ghibli.

Nem erre számítottam, azt gondoltam az elején hogy más irányban megy a történet, de örültem hogy nem mert egy nagyon édes, érzelmes és elgondolkodtató Ghibli mesét kaptam. A tanulsága is tetszett, én is sokszor érzetem így mint Shizuku, még most is. :D
Seiji és Shizuku kapcsolatát nagyon szeretem, olyan szépen volt felépítve, mondjuk a vége meglepett egy kicsit. De nagyon örülök hogy spoiler.
Moon nagyon cuki volt! :D Jó volt a Bárót is látni.
Biztos hogy máskor is megnézem mert egy nagyon szép történet van itt bemutatva és az animáció is rettentően szép. ^-^
https://media1.tenor.com/images/55555571c2b1fb18701b45f…
https://media1.tenor.com/images/184d8af4e2cadafe4ccc30b…
https://www.youtube.com/watch…

Egyszerűen muszáj voltam újranézni az Iblard jikan miatt.
Már nem is emlékeztem, hogy a Country Roads ennyire meghatározó dala ennek a rajzfilmnek. Szeretem. Király volt így ebben az átdolgozásban… No igen, a hegedűkészítés nagyon tuti, pláne Cremonában. Irigyeltem Seijit, hogy ő már ennyi idősen tudja, hogy mit akar csinálni. Eléggé bele tudtam magam élni Shizuku helyébe, aki viszont nem. Arról nem is beszélve, hogy mekkora már Seijitől, hogy úgy próbálja felhívni magára a figyelmet, spoiler… Nagyon menő.
Azért maradtak bennem kérdések. Pl. spoiler
Látványban a szokásos csodaszép…

Nem szoktam kimondottan „romantikus” kategóriájú animéket nézni (csak a perverzebb műfajból :P) ezt is csak azért néztem meg, mert Ghibli film, bár az angol címétől (Whisper of the heart) rögtön kivert a víz és borsódzott a hátam. És milyen, de milyen jól tettem, hogy megnéztem. Romantikus? Igen. Csöpögős? Kicsit. Mégis annyira szerethető az egész, annyira szimpatikusak a karakterek, hogy vigyorogtam fülig, mikor a srác hegedülni kezdett és a csaj ráénekelte a Country road-ot.
Nagyon cuki, nagyon kedves, és nagyon bejött.

Nagyon tetszettek a háttérzenéi a filmnek, először azok fogtak meg igazán. Shizuku és Seiji kapcsolata is nagyon aranyos volt, nagyon szurkoltam nekik.
A sorozat rajzolása is hangulatos volt, egyszerűen jó volt nézni. Shizuku nagyon szimpatikus volt, és teljesen megérthető az aggodalma a jövője miatt. Nagyon aranyos film volt, szinte végig mosolyogtam rajta. spoiler

Nem úgy ültem neki, ahogy kellett volna, mert Ghibli-től megszokott fantáziavilágot vártam, ezzel szemben semmi természetfeletti elem nem volt a filmben. Az első fele nem tetszett, nem volt természetes, elég sok butaság volt benne (a szerelmi sokszög pl teljesen felesleges volt), a dialógusok pedig elééég.. kínosak voltak. De meg kell említenem, hogy magyar szinkronnal néztem, ami borzalmas volt, és bár ne tettem volna. Valószínűleg az eredeti változatban sokkal jobbak a párbeszédek, és a hangulata is megfogott volna.
A második fele viszont nagyon tetszett. Jól megírt karakterdráma, hitelesen prezentálja a témáját, és gyönyörű mondanivalóval rendelkezik. Aranyos romantikus történet kerekedett ki belőle.

Megnézhető mese, nem rossz, bár vannak hibái, ennek ellenére összességében kis cuki, aranyos történet. Igazából nekem a kapcsolatok alakulása valahogy túl gyors volt, nem volt egyáltalán kidolgozott, emiatt összecsapott volt.
Végig volt egy olyan érzésem, hogy simán megnéznék (néhány változtatással) belőle akár egy sorozatot vagy filmet.
spoiler

Kár, hogy a Macskák királyságát hamarabb láttam, mert a plakát és a DVD borító alapján egy sokkal meseszerűbb filmre számítottam. Ehhez képest kaptam egy szinte dögunalom filmet, mint anno A tenger zúgása is volt.
Nagyjából a film első felében nem történik semmi. Megismerjük a főszereplőt, családját, barátnőjét, belekeveredünk egy szerelmi négy-, vagy ötszögbe. Tegnap éjjel kezdtem nézni a filmet, és ma délutánra jutottam a végére, annyira untam. Az alapötletből egy sokkal jobb művet is ki lehetett volna hozni.
Aztán a második felére úgy nézett ki, beindul a történet, kapunk érdemi karakterfejlődés-szerűséget, de amúgy gyötrelem. Nincs egy számomra megfogható központi szál, ami mozgatná a cselekményt, ami van, az sincs rendesen kidolgozva, Shizuku nem fejlődött akkorát, amiből azt érezném, hogy a végső következtetés levonható lenne.
A befejezés miatt meg még mindig törölgetem a monitort, annyira nyálas.

De ennél nagyobb baj a kiadvány minősége. Ó, Best Hollywood! Hogy találna telibe egy veszett kacsa.
Az egy dolog, hogy az angol kiadást hozták el hozzánk, de ilyen rossz magyar felirattal nem is emlékszem, hogy mikor találkoztam. Csúszik, néhol a szereplők nem azt mondják, amit a felirat állít (ennyire még én is értek japánul). Szóval szerintem valahol elveszett a jelentése, és lehet, hogy egy teljesen más filmet néztem.

De a dalbetétek…. fú, de jók voltak. Legalábbis a Country Road.

Egyszer nézhető, a Báró rövid jelenetei miatt mindenképp! De inkább még egyszer megnézem a spin-offot. A nyávogással együtt is.

A kedvencem lett. Ez a második olyan Miyazaki film, amit bármikor megnézek majd. Vicces, aranyos és csodálatos. Shizuku és Seiji karakterét nagyon szerettem, valamint azt is, ahogy a kapcsolatuk alakult. Arról nem is beszélve, hogy mennyit nevettem Shizuku osztálytársain. És bár a film plakátja miatt egy teljesen más történetre számítottam, kellemesen csalódtam benne. Ez a fajta megoldás sokkal jobban tetszett.

Könyvek, macska, hegedű. Az életem alappillérei. Csoda-e, hogy elfogult vagyok? Tizennégy évesen szerelembe esni igazi érzelmi hullámvasút. Úgy tűnik Miyazaki Hayao emlékezett erre még 54 évesen is. Nagyon aranyos, idillikus mese ez arról, hogy az álmaink elérése a mi kezünkben van.