Onii-sama e… (1991–1992) 93% 6★

Régi, uncsi értékelésem: spoiler

Dezakinak nem volt elég a 17 chapteres manga, ő és csapata hallatlan hozzáértéssel, mélyreható bővítéssel alkották meg a talán legnagyobb shoujo remekművet. Melodrámának álcázott high art. Már-már páratlan, ahogy a felnőtté válás egzakt, realisztikus módon (a cselekmény szintjén) és szimbolikus, átvitt értelemben egyaránt kidolgozásra kerül. (Legfontosabb: az Endingben megjelenő, rúzzsal, ékszerekkel, öltöztetőset játszó díszbaba)
A sokszínű, élő (jelző nem tudja kifejezni mennyire, maradjon hát ennyi)) karakterek személyes történetszálainak néha sorsszerű, néha véletlen találkozása, összeolvadása adja ki azt a gyönyörű mozaikot, ami az Oniisama e… A szerkezet arra a szintre lép, ahol eltűnnek az írói „gyártás” nyomai: pont úgy szerveződik a történet, mint maga az élet.
Feltétlenül szót kell ejteni az anime narrációs technikájáról. Itt nem szimpla belső monológokról beszélünk. Az anime Nanako – a bátyfigurához írt – leveleit használja belső monológként, egyidejűvé téve a történésekre való azonnali reflektálással . Nanako számára a levélírás nem csupán szokás, hanem ez a tevékenység jelenti neki a lét- és világértelmezést. A sorozat lélektaniságának sajátossága, hogy a levelek nem egyenrangúak az igazi belső monológgal: Nem egy omnipotens író szállja meg Nanakot; azt látjuk, ahogy a főszereplő PRÓBÁLKOZIK érzéseinek, gondolatainak hű megfogalmazásával. Néhol túl formális, néhol túlzóan fennkölt, néhol nincs kedve, és elhallgat dolgokat. A levelek nem érik el a lényeget – ahogy mi sem érjük el, ha érzéseinkről van szó. Csakhogy látjuk, mi történik vele, és halljuk, a belső hangja hogyan mesél róla. Így érti meg a néző a lényeget, anélkül, hogy a mű vitatná mások megismerhetetlenségét. „I've been able to write it all down through happiness and heartache… through confusion and uncertainty, all my bittersweet trials, everything, in my own way.
P.S. Of course I can't send you this letter. Nope, I won't send it!”

Különösebben nem tud érdekelni az sem, hogy Kaoru történetszála elbaltázott, hogy tényleg melodráma lett, hogy szoknyát adtak rá a végén stb. Nem képes elrontani az összképet, a felejthetetlen hatást, ami másodszor is hatalmába kerített, és örökre velem marad. spoiler Már szinte elfelejtettem, milyen a befejezés utáni űr.