Onii-sama e… (1991–1992) 94% 5★

A Versailles no Bara után (ami az egyik kedvencem) kíváncsian kezdtem bele ebbe az animébe. Az Ikeda Riyoko és Dezaki Osamu páros másodszor is lenyűgözött. Az Onii-sama e… egy nem szokványos iskolai történet, meglehetősen kreatív elemekkel. A mű hangulata drámai, szenvedélyes, emelkedett és színpadias. Vannak benne túlzások, nem realisztikus jelenetek, de szinte mindig képes annál a bizonyos határvonalnál megállni, ahol még elnézhető; mégiscsak egy kitalált történetről van szó. A karakterek a sorozat legjobb oldala: Kidolgozottak, fenomenális kibontást kaptak, remek karakterfejlődéssel. A sorozat számos komoly témával foglalkozik, melyeket gondosan körbejár, és a konklúzió sem marad el. A felépítése, a lassan folydogáló történet kiteljesedése, a folyamatos feszültségkeltés egyenesen zseniális. A történet előrehaladtával egyre jelentősebb a lélektani oldala, sok-sok szimbolikus jelenetet találhatunk. Metaforikus történet a fiatalságról, első szerelemről, felnőtté válásról. Megfogalmazhatatlanul gyönyörű és egyedi. Nem is találkoztam hozzá foghatóval. Mindezek mellett meg kell említenem, hogy a rajzolás (főleg a karakterdizájn), a zenei aláfestés és a szinkronszínészek munkája is 10/10. A vizualitásra nincsenek szavak. A fények, a színek, a karakterek arckifejezése és minden egyéb tökéletes összhangban van. Dezaki itt tökéletesítette a „Postcard Memory” technikáját. Egyetlen hibája van a sorozatnak: A 33. résznél felvett irány borzalmas. Elhiszem, hogy Ikeda Riyoko nagyon szereti a tragédiákat, de ez teljesen felesleges húzás volt, és a megvalósítása is értelmetlenre sikeredett. (Utólag rájöttem, hogy ez nem az ő hibája volt, a mangában más megoldás született). Itt lépte át az „übermelodrámába” vezető ajtót, ezzel a hangulat is gyengült. De a lezárásnál már újra zseniális volt. Összességében így is nagyszerű, egyik legnagyobb kedvencem lett. Egyértelműen ott van az 5 legjobb shoujo anime között.

Szerk: A manga elolvasása után még jobban felértékelődött bennem ez az anime. Ugyanis a manga csupán 17 chapter: Itt nagyon gyorsan (túl gyorsan) halad a cselekmény, a karakterek kevésbé kidolgozottak (páran teljesen háttérbe szorulnak), közel sem olyan sokszínű, és hamar véget ér a történet. Az anime ezzel szemben 39 rész: Abszolút kiegyensúlyozott a történetvezetés, a karakterek kibontása (és jóval több karakter van), rengeteg témába belemélyül, semmit nem kapkod el. Azt mondhatnám, hogy hibátlan, leszámítva azt a bakit a 33.részben. Dezaki mesteri munkát végzett. Emiatt jár a 10 pont.