Kokoro ga Sakebitagatterunda. (2015) 85% 30★

Az anime gyönyörűen bemutatja, milyen romboló ereje lehet a meggondolatlan szavaknak. Naruse Jun szerethető karakter, akivel könnyű együttérezni és drukkolni neki, de a többiek is hamar a szívemhez nőttek. Kifejezetten tetszett a tojás-átok is, a szülő-gyerek kapcsolat bemutatása, az osztályközösség és a romantikus kapcsolatok alakulása. És bár a zenék, dalok nagyszerűek voltak, nekem nem igazán jött ez a musicalesdi. Egyébként nagyon ismerős volt a történet, aztán rájöttem, hogy olvastam a mangát. Mindenesetre még úgy is, hogy tudtam, mi lesz a végkifejlet, erős és hatásos történet volt.

Egy nagyszerű történet a szavak erejéről. A kimondott és kimondatlan szavak következményeiről. Hogy mennyire tud fájni, vagy mekkora örömet okozhatnak, ha kimondunk bizonyos dolgokat.
Mindenkivel megesett már, hogy meggondolatlanul mondtuk dolgokat, vagy, hogy olyanokat mondtunk másnak, amiket nem gondoltunk komolyan. De bizony a kimondott szavak elérik a másikat…

Eeeez, b@szki, ez simán a legjobb anime, amit VALAHA láttam.
Talán csak mert egyrészt sokat használom a hangom, másrészt gyakran fecsegek meggondolatlanul, de ez a történet keményen gyomorszájon vágott.
Újra meg kell nézni.
Meg majd újra.
És aztán újra is.

Ez nem az én filmem. Ilyen téren csalódás. Viszont ez az én tükröm, ami eléggé pofon vágott. Kellett egy kis idő, míg feldolgoztam a sztorit.
Többször meg kellett állítanom, hogy gondolkozzak és egyre jobban azt éreztem, hogy én is hasonló cipőben jártam, mint Jun. Ez az egész film alatt mardosott és felvetett jó pár kérdést, amit el akartam hessegetni. Mart ez az érzés és ki akartam kapcsolni, majd jött egy gondolat. Ha kikapcsolom az azt jelenti, hogy nem tudok szembenézni önmagammal és ha ezt nem tudom megtenni, hogy tudnám szeretni magam őszintén?
A film egy nagyon érdekes koncepción alapszik. A szavak súlyán és jelentőségén. Ami egy fontos üzenet, mert a szavak okozta sebek sosem gyógyulnak be. Ez gyönyörűen végig is van vezetve a filmem. A gyermek Jun, akit elátkoznak, és saját maga börtönőre lesz, lassan felnő ebben a börtönben, majd jön valaki, aki át akarja szállíttatni máshova és az útja során tapasztalatot szerez és kénytelen felülkerekedni a rácsokon.
A többi szereplő nagyon jól mozgatta a cselekményt. Takumi a megmentő, ki egy maga is áldozat volt. Nito, aki vívódik az érzéseit Illetően. S Daiki, aki csillagból tojás lett.
tetszett, hogy nem mentek flottul a dolgaik. Voltak nézeteltérések, belső vívódások, félreértések, jó pillanatok és fájdalmas jelenetek.
Jó volt, hogy mindannyian fokozatosan fejlődtek és kinyílt számukra egy ajtó.
Voltak meglepő fordulatok a történetben spoiler
Nagyon örültem, hogy mindenki így bánt Junnal. Olyan jó érzéssel töltött el.
A darab nagyon jól volt összerakva. Egyszerre törte és rakta össze a szívem darabjait.
A végén nagyon örültem volna, ha többet láthatunk Junból és Daikiból.
A zenéi nagyon jók. Kifejezőek és illenek a sztorihoz. Úgy pláne, miután hallhattuk a hozzájuk tartozó szövegeket.
Összességében nagyon tetszett. Nagy hatással volt rám.

Nagyon nehéz anélkül írni róla, hogy bármi fontos dolgot eláruljak főleg úgy, hogy egy dolgot már most ki tudok emelni. Ez egy ERŐS film és gyomor/torokszorító. :)
Ami fontos tudni második körben róla az pedig nem más, mint az, hogy a szavak erejéről szól főként. A kimondott és a kimondatlanokéról. Minek , milyen súlya van, mit kell megtanulni ezek kapcsán és mi közük van ezeknek a dolgoknak az emberi élethez és érzelmekhez, kapcsolatokhoz.
A maga nemében gyönyörű még úgy is, hogy számomra volt szépség hibája ami lehet később enyhül. :) A zenéje fantasztikus és az ami igazán első körben eljutott a rejtett zugokba ahova kellett. A zene sokszor könnyebb kifejező módszer a szavak helyett és érthetőbb is, mint ahogy már más filmeknél is vagy akár a való életben is tapasztaltuk. Ezzel a ténnyel a kezekben a készítők szavak nélkül is tudtak üzenni, a kimondott szavak pedig sokszor pont az ellentétes összhangot alkották meg, mint a végén a darabban. :)
A benne lévő kapcsolatokról nem akarok mesélni, mert túlságosan kitalálhatóak lennének az eredmények, de annyit elárulok hogy ezeket a dolgokat meg kéne mindenkinek tanulnia és tudatosítania magában, mert ha ezeket nem érti meg folyamatosan falakba fog ütközni. Vagy ő maga építi maga köré akaratlanul is. :)
Érzelmileg erős jelzéseket ad, rajzolásilag korrekt, a zene csodálatos és a történet egyszerre hétköznapi és eredeti. Ajánlom! :)
Oh és a megírt színdarab az volt a hab a tortán a filmben ;) Kicsit emlékeztetett a formája a Clannadban lévő fények-robot kombóra. :)
Ui: spoiler

Véletlen akadtam rá, és különösképpen nem számítottam sokra. Alkalmas volt több kihíváshoz is, így gondoltam jó lesz egynek. Ó, én tudatlan, balga ember!
Ez a film fantasztikus! A történet, amiről szól, a képi megvalósítás, a zenék, egyszerűen minden annyira jól ki van találva! Nem csodálkozom, hogy 2 évre rá elkészült a remake, kevés ennyire zseniális, megható művet ismerek. Felültet egy hullámvasútra, amiről nem is tudtad, hogy fel akarsz ülni rá.
Nem szeretnék túl sokat elárulni róla, hogy az első benyomás a film alapján szülessen, ne egy leírásból. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a társadalmi témákat, a lélekkel és a magánnyal foglalkozó filmeket! Nem bánjátok meg!

Hogy is lehetne jól megfogalmazni… Nagyon emberi történet. Minden szereplő nagyon emberi volt. Hibázunk, megpróbálunk jobbak lenni, akaratlanul is megbántjuk a másikat, sajnálatunkat fejezzük ki. Néha olyat mondunk, amit nem kéne. Néha azt nem mondjuk ki, amit ki kéne. De legbelül sose akarunk rosszat.

Meg kell hagyni, hogy a lassú folyás ellenére, vagy talán pont azért, ez egy zseniális anime. Külön dícséret jár Minase Inorinak, Jun seiyuujának, első komoly szerepében ez nem semmi teljesítmény, és gyönyörűen énekel. (Tessék hallgatni: http://www.youtube.com/watch… – a dalszöveg kicsit spoileres!) Talán kicsit túl naivan vágtam ebbe bele, mert a végeredmény meglepett, de igaza van az interneten található véleményeknek, spoiler

Animáció és látványvilág terén nem a legszebb animefilm, amit eddig láttam, de bőven megugrik sok mindent. Különösen bírtam, ahogy Jun testbeszédével megmutatták, milyen is ő igazából. A heves, de néma tiltakozásait nem lehetett mosolygás nélkül nézni, remek kis apróságok voltak ezek a trükkök. Most komolyan, ki ne akarta volna megölelni szegény Junt ezek után? Na mindegy is, szép animáció, ami segítette a karakterek megértését. A zenét nem szeretném különösebben méltatni, nincs meg hozzá a hátterem, de élveztem. Tényleg univerzális nyelv.

Összességében nem nagyon lehet rosszat mondani itt. De inkább itt, mintsem valakinek, aki fontos nekünk. Válogassuk meg a szavainkat, ha valami bánt, mondjuk ki, de ne bántsunk másokat. Ha pedig bármi módon kedvelünk valakit, azt is mondjuk ki. Jobb, ha többször. Na persze, papolok itt nagy bölcsen, miközben ebben még nekem is van hova fejlődnöm, mint mindannyiunknak…

A szavak ereje, hogy mennyire tudnak fájni, mennyire tudnak az ember lelkébe íródni. Rég volt olyan anime, ami ennyire megragadott. Nagyon nem vagyok egy sírós fajta, de itt egy könnycsepp a végén azért legördült…Látni kell kategória (de ne várjon senki hatalmas történéseket, szépen folyó lelki "dráma"). Bár a vége totálisan nem az, amit ez ember várna, mégis a végén csavarodik picit a történet és számomra így is spoiler

Nagyon fontos mondanivalója van… sok mindenre tanít…
Az érzelmek elzárása burkot von köréd, és egyszer már majd csak azt veszed észre, hogy az a burok kemény héjjá vált, és ott állsz egy tojás közepén, amit igazán nehéz feltörni belülről, ám ha sikerül, ott az újjászületés csodája… amolyan hogyan mondjam el neked…
Ütős, rendesen odavág… és közben nagyon szép.
Külön figyelmet érdemel a zene, aminek az alapja a különböző jazz standardek (Summertime, Over the Rainbow), csak egy kicsit másképp… és azért ez elég merész egy középiskolásokról szóló rajzfilmben. Respekt érte.