Sok hűhó semmiért (1993) 88% 327★

Merem vállalni a véleményem, miszerint a legjobb adaptáció, ami ebből a történetből valaha készíthető. Ez volt az a film, ami tizenévesen örök Shakespeare rajongóvá tett.
A rendező Kenneth Branagh, aki nem először (és korántsem utoljára) mutatja meg, hogyan kell és illik tisztelettel vegyes szeretettel egy Shakespeare darabhoz nyúlni. A szereplőgárda már önmagában is impozáns: Denzel Washington, Keanu Reeves, Michael Keaton, Robert Sean Leonard és igazából mindenkit felsorolhatnék. Beatrice (Emma Tomphson) és Benedek (maga Kenneth Branagh), /akik akkoriban az életben is házaspárt alkottak/ – a közös jeleneteik önmagukban is élvezetet nyújtó, többször visszapörgetős részek.
A történet hűen követi Shakespeare darabját, a helyszínek és a cselekmények mintha egyenesen a lapokról kelnének életre. Ráadásul az a ritka eset állt elő, hogy akik előbb látják a filmet, nem fognak csalódni, hanem még nagyobb élvezettel fogják magukat belevetni az eredeti mű olvasásába, mert a sorok szinte szóról-szóra köszönnek vissza.

Fel lehet hozni a film hibájának, hogy néhány jelenet olykor picit túljátszott, de könyörgöm, ez egy vígjáték. Ha a vígjátékot a realitás talaján tartjuk, pontosan attól a tulajdonságától fosztjuk meg, amitől élvezhető lenne. Shakespeare komédiát írt, és ez a film lubickol a röpke gegekben, a helyzet- és jellemkomikumban, tehát mindabban, amit véleményem szerint a szerző megálmodhatott. Sigh no more, ladies, sigh no more. Ez egy vidám, napsütötte vígjáték, tele örömmel és egy csipet bánattal. A gonoszokra csak addig haragszunk, amíg muszáj, a jókkal meg együtt nevetünk minden percben. Nézzétek és szeressétek!:)
Kiknek ajánlom: mindenkinek!
Részletesebben a filmről, a szereplőkről, a zenéről és mindenről @krlany blogján vendégposztolóként a nagy Shakespeare projekt keretében: https://kulturleny.wordpress.com/2015/04/26/sok-huho-se…

Imádtam. Nagyon jó kis filmecske ez, bár Benedek magyar hangja hagyott némi kívánnivalót maga után. :D És – anyám, borogass! – ez a szereplőgárda fenomenális! *.*

Megunhatatlan, ahogy Beatrice és Benedek szópárbaja is. :) Patrick Doyle felemelő zenéjétől folyamatos a libabőrözés, hozzá pedig ez a sok fantasztikus színész! Nem lehet nem szeretni ezt a mediterrán kalandos félreértést. Shakespeare legjobb komédiája. :)

Beatrice és Benedek évődése volt az egyetlen, ami megmentette ezt a filmet nálam. Amúgy az egyértelműen klasszikus mű és vitathatatlanul impozáns szereplőgárda is kevés volt, hogy ne érezzem azt, hogy a cukormáz kifolyik a TVből. Azt hiszem az én ízlésemnek ez egy kicsit túl sok a boldogságból, kosztümökből és egyszerűségből. Mert azt azért tényleg nem lehet mondani, hogy összetett karakterek és mély érzések bemutatása volt a cél, mikor spoiler. Arról nem is beszélve, hogy jóérzésű ember Hero apjának helyében spoiler. Valószínűleg az a legnagyobb baj, hogy nem a reneszánsz olasz sapkámban néztem meg ezt a filmet, és nem hatott át eléggé a kor szellemisége ahhoz, hogy a női karakterek leegyszerűsítését derűs nyugalommal fogadjam.

Remek szórakozás, főleg az elején lehet rajta nagyokat nevetni, a vége inkább aranyos. Az esküvő körüli bonyodalmak nem igazán tetszettek, Don Juan indítékai is kissé homályosak voltak, de Benedek és Beatrice szópárbajain nagyon, nagyokat nevettem. A vége felé Claudio egy kicsit túl lett játszva, de amúgy mindenki nagyon jól hozza a saját szerepét.
Aki egy kis könnyed szórakozásra vágyik, szép tájakkal, tehetséges színészekkel és remekül megírt dialógusokkal, akkor teljes szívemből tudom ajánlani ezt a filmet.

Kicsi korom óta a kedvencem. Nagyjából kívülről fújom az egészet. És ez a szereposztás…teli találat!

Sigh no more, ladies, sigh no more…
Nagy kedvencem volt gimis koromban :)

Imádom ezt a filmet! Vicces, szórakoztató, kosztümös, tele van általam imádott színészekkel… nem is kell több. Zseniális adaptáció!

Magyon tetszett. Emma Thompson az egyik kedvenc színésznőm, sosem csalódom benne.
A szereplőgárda remek, a történet is ott van, egyszóvsl érdemes megnézni.
Elvileg valamikor régen láttam már, de nem sok mindenre emlékeztem, így még inkább élvezetes volt végignézni.

Amikor először láttam a filmet, nem igazán voltam tudatában, hogy ez egy Shakespeare mű (én tudatlan :D). Persze jelzik az elején, de valahogy akkor nem arra fókuszáltam :D :D :D . Szóval, már az elején magával rántott a mű. Élveztem minden pillanatát, a helyszín gyönyörű, és a kicsit modernebb feldolgozás sem rontja el az összhatást, és az a dal……. <3 <3 <3. A film legjobb pillanatai kétség kívül Benedek és Beatrice szócsatái. Látszik, hogy a színészek összeszokott párost alkottak az életben is. Gyönyörűek (voltak) együtt. A mai napig az egyik kedvenc Shakespeare adaptációm, rengetegszer láttam. Sőt, nemrég a tévét kapcsolgatva, véletlenül rábukkantam egy régi, színházas felvételre, ahol Haumann Péter volt Benedek, és én tudtam a szöveget (no, nem mindent, de sokat, főleg ennyi év távlatából) :O :O :O