Don Pedro győztesen tér vissza a lázadó testvére elleni hadjáratból. A vezér két tisztje, Benedict és Claudio társaságában meglátogatja a barátját, Leonatót, Messina kormányzóját. Ottartózkodásuk alatt Claudio beleszeret Leonato lányába, Heróba, míg Benedick összeszólalkozik Beatrice-szel, a… [tovább]
Kedvencelte 3
Várólistára tette 33
Kiemelt értékelések
bonnie9
2 hozzászólás
“CLAUDIO
Nem! Azt akarom, hogy komolyan mondd meg a véleményedet.
BENEDETTO
Nos… szavamra… a magasztos bókra alacsony, a ragyogó bókra sötét, a hatalmas bókra kicsike. Annyit azért meg kell adni, hogy ha másmilyen volna, mint amilyen, egy csöppet se volna tetszetős, de mivel olyan, amilyen: úgy tetszik, NEM TETSZIK.“
Rendező, forgatókönyvíró, zeneszerző: Joss Whedon (nekem már itt sántít picit a dolog, mikor minden egy kézben van, óhatatlan, hogy valami nem tökéletes). Whedon ezt a filmet saját pénzből a saját házában a saját színészeivel (gázsijuk a barátságuk volt) forgatta 12 nap alatt. És végigkínlódván a nem egész két órát egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy Whedon és színészeinek rajongóin kívül ez a film bárkit is mohó élvezettel töltsön el a darab és Shakespeare munkássága iránt. (És most jön az a rész, hogy a rajongók köveket és fáklyákat ragadnak egy vidám kis lincseléshez.)
Azt gondolom ez pusztán egy jó buli volt a készítők számára és önmaguk szórakoztatására, kellő mennyiségű itallal fűszerezve. A szereplők pohárról pohárra váltják a jeleneteket. Persze mondhatjuk, hogy az alkohol egy modern feldolgozásban szinte kötelező elem és megmagyarázhatjuk, hogy mindennek helye és ideje vagyon, de nem. És nem vagyok antialkoholista. Elmondom, hogy a forgatási helyzet okozta ellenszenven túl, miért is nem jó ez a film.
Ez a darab eredetileg egy vígjáték/bohózat/komédia. Tehát szórakoztatnia kéne. Sajnos engem néhány ajakrángatózáson túl másra nem késztetett. Egyszerűen hiányzott belőle a felhőtlen öröm, a szikra, a játékosság, a varázslat. Az pedig, hogy a rendező a filmet művi ál fekete-fehérben forgatta, csak tovább rontott a helyzeten. Ettől ugyanis nem lett sem újszerű, sem romantikus vagy ódon, csupán szürke.
A szöveg: Shakespeare szövege, amerikai kiejtéssel. Mondhatnánk, hogy ez remek művészi koncepció, de szerintem szimpla lustaság. Ha kontrasztot akarunk teremteni, akkor használjunk eredeti kiejtést a modern környezetben. Ha bele akarjuk simítani, akkor meg ne ragaszkodjunk a teljes eredeti szöveghez, mert szétesik.
Kiknek ajánlom: kizárólag Whedon és színészei rajongóknak
Bővebben a színészekről, a zenéről, a filmről és mindenről @krlany blogján a nagy Shakespeare projekt keretében: https://kulturleny.wordpress.com/2015/04/26/sok-huho-se…
Lobo
Amúgy is az egyik kedvenc Shakespeare vígjátékom és ez a feldolgozás igazán üdítő. Tényleg el lehet helyezni a sztorit, kis rá és kihagyásokkal egy modernebb környezetbe is. Nagyon könnyed a hangulata, visszaadja, hogy a haverok összejöttek Whedon házában és poénból eljátszották a Sok hűhót.
