She Dies Tomorrow (2020) 55% 8★

Amy Seimetz mint színésznő szerintem nagyon tehetséges, ezen felül pedig van számomra egy megnyerő kisugárzása. Meglepődve láttam, hogy ezt a filmet ő maga rendezte, írta és ez volt neki a második direktori munkája. A debütáló filmjét még nem láttam, de ezek után csak óvatosan közelítem meg, mert sanszos, hogy az is egy sajátos művészfilmet fog takarni, mint ez. Csak remélni tudom, hogy a mögöttes tartalomhoz sem felejtett el kapaszkodókat adni, mert itt nem igazán jött össze.
Pedig adva van egy melankólikus, depresszív hangvétel, egy gondolatébresztő téma, mély érzésekkel, hogy ki mit tenne, ha biztosan tudná, hogy holnapra meghal. Meg is pedzeget néhány variánst, egy-két élethelyzetbe is betekinthetünk, de csak a felszínt mutatja meg. No, meg, hogy mitől van az, hogy egyik pillanatról a másikra fordulnak át az emberek lélektelen bábokba, és várják a holnap bekövetkező halált. spoiler
Az olykor feltűnő színkavalkád lehetett az egész kiindulópont, ami táptalajt adott volna a miértekre, de azt is egy idő után skippelték és már csak az volt végig, hogy az emberek lobotómiás állapotban kommunikálnak egymással, és ennyi. Nem kezdett ezzel a maga módján érdekes témával semmit a film. Nagy kár érte.

TLDR: a YOLO életérzés megfilmesítve

A She Dies Tomorrow egyike azon filmeknek, amibe könnyedén projektálhatjuk a gondolatainkat, teret hagy ezáltal a különféle értelmezéseknek.

Műfaját tekintve a vírusként terjedő fertőzéses horrorok közé sorolható, ám egy nagyot csavar ezen, itt ugyanis nem testi szinten mutatkozik meg a kór, hanem mentálisan fertőz a másnapi halál biztos gondolatával. Úgy tűnik, verbálisan terjed, aki elkezd beszélni a közelgő haláláról, annak a hallgatóságára is átragad ez az érzés.

Mit tennénk, ha biztosan tudnánk, hogy a következő nap meghalunk? Valószínűleg legtöbbünk carpe diem felkiáltással vetné bele magát az életbe és végre átélné mindazt, amit mindig szeretett volna, de valamiért kihagyta, vagy csak élvezné azt, amiről biztosan tudja, hogy szereti. Nem meglepő, a filmben is ez történik. Minden „fertőzött” elkezdi tisztelni és szeretni magát annyira, hogy már csak a lényeges dolgokkal foglalkozik. Van, aki elkezdi habzsolni a kalandokat, más a legbelső félelmeivel néz szembe, van, aki közelebb kerül a számára fontos emberekhez, míg mások meghoznak régóta halogatott fontos döntéseket. Végülis mindenki másként reagál saját közelgő halálának élményre, de annyi közös van bennük, hogy mindannyian a felesleges, hazug és értelmetlen életből menekülnek egy olyan irányba, amit nem bánnának meg.

spoiler, így felmerül, hogy valójában nem is a haláltól, hanem az értelmetlen élettől való félelemről van szó. Mintha beütött volna a kapuzárási pánik, mindenkit hirtelen megszállt az egzisztenciális válság és most kapkodva keresik, hajtják az élet értelmét. Good luck with that!

A témája kifejezetten érdekes számomra, a horror-szerű keretek is tetszettek, de nem tudok rá több csillagot adni, mert nagyon szájbarágós, unalmas és repetitív. Az öncélú, művészieskedő beállítások a depresszív témával karöltve pedig inkább tűntek egy nagyon gyenge Trier Melankólia koppintásnak, mintsem a film értékét növelő vagy a történetet előrébb gördítő elemeknek. Ezektől inkább csak kínosan éreztem magam.

Eloszor is leszogeznem, hogy ez a film borzalmas.
Hogy megis mivegre szulethetett meg, tobb otletem is lenne, pl:

-a Covid bezartsag agyara ment rendezonknek, es azon frusztraltsagat probalta abrazolni, mely tarsadalmi elszigetelodesebol fakado szuicid hajlamait fakasztotta

-eletkorabol fakadoan menonek tartotta egy bolcseszkoldok-nezegetos pszichologiai műdrama elkesziteset, imigyen probalva abrazolni az ő mely lelkenek sotet bugyrait

-latta Tiertol a Melankoliat, es o is akart maganak egy ilyet; de csak ennyire futotta
-hozzajutott akciosan egy csomo kulonbozo szinű neoncsohoz, es csak ez az egy mod jutott eszebe, hogyan is hasznalhatna oket

-nagyon tetszett neki az a zene (amit a filmben egyedulikent, viszont legalabb szamtalanszor hallunk), es meg akarta mutatni a vilagnak, mintha annak felfedezese egyenerteku lenne annak megalkotasaval.

Na lenne meg ezer otletem, de tenyleg nem jo ez. Ertem en (vagy erteni velem) mit akart nekunk elmondani szegenykem; de talan legkozelebb jobban sikerul na.