Romper Stomper (1992) 73% 43★

Úristen.
Ez az első, a második és a harmadik reakcióm is.
Szeretem az ilyen filmeket, csak sosem tudom idejében a helyére illeszteni, később érnek meg bennem.

Hogy a viharba fér el ennyi gyűlölet egy filmben? És a kameramozgások, amellett, hogy engem külön idegesítettek – gondolom ez volt az egyik lényege – nagyon kifejezően mutatták ezt az egész értelmetlen káoszt.
Az apa-lánya kapcsolat meg annyira hajmeresztő volt, mint Hando túlzott gyűlölete, amit valamiféle beteg pátosszal kevert a nemes fehér fajjal kapcsolatban, holott szinte semmi rálátása nincs a világra…
Davey volt az egyetlen szimpatikus egyén, már, ha egy ilyen társaságban próbálunk legalább egy embert találni, akkor az ez az eltévedt fiatalember volt. Mark Renton egy meredekebb dűlőn.

És pusztán kíváncsiságból utánanéztem ennek a fiatal srácnak… aki öngyilkos lett. Hjajj, ez nem fokozza a lelkesedésemet. Nagyon sajnálom, Daniel Pollock-ban volt valami különleges. Szeretem a nehézfejű, értelmes karaktereket a sajátos szenvedéseikkel együtt.

Egy neonáci banda őrjöngése. A történet azon túl, hogy idiótán skinhead-eskednek, nem ad nagy bemutatást, nincs benne erkölcsi tanulság. Olyan, mintha egy propaganda film lenne, hogy ne legyél rasszista…
Sajnos a szinkron csapnivaló minőségű, ami valószínű nagyon sokat elvesz a film értékéből.

Annyira nem vágott taccsra, mint az Amerikai História, de ez is egy elég súlyos történet. Russell Crowe olyan természetességgel játsza el Hando szerepét, hogy az már félelmetes. Komolyan, igazából ettől rázott ki a hideg, nem is magától a filmtől.

Régen kultfilmként tekintettem erre a filmre, most már látom bent az apróbb hibákat, de még így is szeretem!