A hitetlen (2001) 76% 63★

Elég erőteljes témát dolgoz fel a film, nem könnyű megemészteni. Volt is, hogy összeszorult közben a gyomrom, tényleg olyan megosztó témáról beszélnek végig. Azt viszont elég jól feldolgozták és szépen ki lettek fejtve az ellentétes vélemények.

Egy náci zsidó, zseniális :D
Bár a nyílt erőszak többször is megjelenik, a középpontban mégis inkább a főszereplő belső konfliktusa áll. S mivel egy kifejezetten intelligens emberről van szó, ezért a film kiemelkedően megrázó, elgondolkodtató pontjai is a szellemi síkon zajlanak. Emiatt egy lassabb folyású, elmélyedésre, gondolkodásra alkalmas filmet kapunk.

Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a filmmel. Gosling nagyon meggyőző, talán meggyőzőbb, mint bármikor később a karrierje során. A témaválasztás szokatlan, nem is értem, mi volt a rendező célja ezzel a filmmel. A vége egy kicsit bugyuta, elken mindent, nem meri beleállni a konfliktusokba. Furcsa film.

Tömény és erőteljes film egy ellentmondásos fiatalról. Ryan Gosling játéka kifejező és helyenként egészen átütő, még biztosan sokáig fogok erre a filmre emlékezni miatta. A témája nagyon megosztó, mégis, jól mutatja be az emberi természetet és azt, hogy milyen sokféle lehet a vallás és az ehhez való egyéni viszonyulás. Sokszor tabuként kezelik, hogy a vallásba lehet menekülni, de lehet azt teljesen megvetni is. És mi van akkor, ha egy emberben ez a kettő egyszerre van jelen és folyton viaskodik egymással? Sokatmondó film volt, ami hagyott nyitva kérdéseket, és ez jól volt így, hiszen a főszereplővel együtt mi is elgondolkodhattunk. Ezek mellett nekem főleg az emberi természetre és a főszereplő személyiségére helyezett hangsúly tetszett legjobban.

Újranézés 18 év elteltével… Megerősített abban, hogy bizony változik az ízlésem. Míg korábban tetszett a film, most a sok baromságot látva instant felhúzott. Oké, (a címkével ellentétben) nem igaz történet alapján készült, hanem csak egy valós személy által ihletett sztorit dobtak össze, hogy nagyot szóljon a dolog. Nos, nagyot nem szólt, főleg ha az ember utánaolvas a valódi eseményeknek.
Daniel Balint (mint német származású név, bruhaha…) „alapja” Daniel Burros volt. A pufók szemüveges zavarodott elméjű náci rajongó zsidó gyerek. Balint is szemüveges tudálékos kisgyerekként kezdte, aztán ahogy felpakolt magára 20 kg színtiszta izmot a szeme is megjavult és nem kellett már többé a szemüveg. Mennyivel eladhatóbb így, hm? Ugyan Burrosra azt írják, hogy rendkívül magas IQ-ja volt és a filmbeli Danny-t is próbálták intelligensnek mutatni, de az én szememben mindkettő elmebajos idióta volt. Az újságírós szál még valóságon alapult (legalábbis az eleje), de aztán innentől már nagyon szabadjára engedték az írók a fantáziájukat a végén megspékelve egy hihetetlen WTF momentummal.
Ja, a bugyuta zenei aláfestést még nem is említettem, az is megérdemel mínusz egy csillagot.
Kár, hogy nem Burrosról készítették a filmet, az ő története jobban érdekelt volna, mint ezé a macskajancsié.
úgy látszik, aki a magyar címet adta, szintén nem tudta eldönteni, hogy most melyik oldalra álljon

Fú, ez nekem nagyon nem jött át. Egy „igaz történet alapján” filmes listán szúrtam ki magamnak, Gosling is érdekelt. De az igaz történethez alig van köze, az egész következetlen, és tiszta hülyeség. Még Gosling játéka sem tetszett.

A téma érdekes, a meghosonlott, hitehagyott gyermek, aki kétségek és válaszok nélkül csak csapódik. De túl szélsőségesen mutatja be a film a gonosz neonácikat, amitől szájbarágós lesz a film. Különben nekem sem jött át, hogy mitől a nagy pálfordulás… az emlékek és egy megható élettörténet ekkora hatással lesz egy amúgy erősen radikalizálódott fiatalra? Ez inkább előtanulmány az Amerikai história X-hez.