Két veronai család, a Montague-k és a Capuletek között régóta háborúskodás dúl. Az ifjú Montague-sarj, Rómeó – barátai kíséretében – ellátogat Capuleték egyik estélyére, ahol megpillantja a család lányát, Júliát, és első látásra beleszeret. Bár Júlia viszonozza érzéseit, azzal mindkette…
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Londonna
Csak magamat tudnám unalomig ismételni a nosztalgiás dumámmal, szóval, azt most inkább nem teszem, képzelje ide mindenki.
Ami a darab nézése közben meglehetősen intenzíven felötlött bennem – azon túl, hogy Börcsök Enikő legtöbb jeleneténél szinte szó szerint a könnyeimet nyeltem –, hogy hát „Igen”. Meg, hogy ez nekem tényleg hiányzik. Mármint, az ilyen klasszikusok. Musical-beütés nélkül. Csak úgy, a la natur, ahogyan azt Shakespeare bácsi megírta. Ez egy nagyon szép feldolgozása / adaptációja a drámának, remek a szereposztás, jók a jelmezek, a művet pedig úgy fel tudták pörgetni, hogy fél percig sem tűnik porosnak a régiesebb nyelvezet ellenére sem. Sziporkázó, humoros ötletekkel tűzdelték tele Lukáts Andor vezényletével, s hiába a dráma, nagyokat is lehet nevetni közben.
Külön értékeltem Magyar Attilát. Én őt szinte kizárólag vicces, kissé bugyuta szerepekben láttam, de itt… Itt is lökött, de drámaian lökött. Vagyis, ezzel csak annyit akarok mondani, hogy itt, ilyenkor bukik ki, hogy valaki tényleg jó színész, csak esetleg ezt jól titkolja. :D (Bocsánat, ezt most nem sértésnek szántam, ellenkezőleg.)
A fiatal Szakács Tibor egy az egyben napjaink (prózai) Dolhai Attilája. Annyira hasonlít itt rá a pacák, hogy valami elképesztő. Ettől függetlenül remek Rómeo, nem véletlen az sem, hogy a tapsrendnél egyedül nála „őrül meg a közönség”. :-)
Nos, hirtelen ennyi. Meg annyi, hogy örültem Árpinak. És annak is, hogy anyukám ennyi év után is rögtön kiszúrja a hangját és konkrétan boldog, ha láthatja / hallhatja őt. Hát, igen… :-)))
