Egy kislány a ’80-as évek Magyarországán. Figyel, tanul. Tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen is az. Tanulja a többi gyereket, hogy miben olyan, és miben más, mint azok. Tanulja a felnőtteket, akikkel (egyre inkább úgy érzi) nem… [tovább]
Kedvencelte 1
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Vera (2020) 90%
Nem sok színházi darab volt rám eddig ekkora hatással. Talán utoljára 2 éve a Semmi bábszínházban előadott feldolgozása. Emlékszem arról síri csendben, szinte fojtogató érzéssel sétáltam ki.
Olyan mélységeket ért el bennem, amiket nem hittem hogy lehet. Ezt egyetlen ember és 80 perc hozta ki belőlem. Petra egyszer üvöltött. Pont a szemembe nézve. Közeledett felém. Féltem tőle. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Sírni akartam, sőt erőnek erejével tartottam magamban a lélegzetem, nehogy kicsorduljon az első, mert utána tapasztalat, hogy nem tudom megállni és követi még ezer. A végén oda akartam szaladni hozzá, hogy megöleljem. Egész hazafelé úton azon töprengtem, hogy tud egy színésznő ilyen mélyre merülni az érzéseiben, hogy felszínre hozzon egy megtört, traumákkal, és titkokkal átitatott tinédzsert. Akit hajt a megfelelési kényszer, de ugyanakkor a lázadás is. A végét nem értettem. spoiler Anyával utána sokat töprengtünk azon, hogy Grecsó hogyan alkotott egy ilyen komoly érzéseket kifejező kamaszt. Nem az a furcsa amit megél, mert azt hiszem sokkal komolyabb dolgokkal is küzdött már meg fiatalabb gyerek is, hanem az ahogy ezt közölte. Szerintem nincs az a gyerek aki ezt ilyenen komoly, felnőtteket meghazudtoló érzelmi érettséggel kommunikálná le. Ez egy kicsit zavart. De az előadás értékéből ez cseppet sem vont le. A fanyarságával, az élethez való szkepticista hozzáállásával és a számtalan megfogalmazott életiróniával ellentétben többször is megnevettetett. Ami durva egy ilyen előadásban, de ugyanakkor némi felüdülés a komor és sötét jelenetek között.
Kiváló színdarab egy kiváló színésznővel. Egy életre szóló élményt kaptam általa.