Énekes madár (1993) 1

Két fiatal szerelmes kálváriája abból ered, hogy Magdó két idősödő nővére titokban húguk választottja, Móka után epekedik annak ellenére, hogy két falubeli öreglegény őket is eljegyezte már évekkel korábban. A két nővér mindent elkövet, hogy a fiatalembert megszerezze. Ezt meséli el a vígjátéki… [tovább]

Képek 14

Szereposztás

Györgyi AnnaGondos Eszter
Egri KatiGondos Regina
Földesi JuditGondos Magdolna
Csankó ZoltánBakk Lukács
Haás Vander PéterPréda Máté
Czvetkó SándorKömény Móka
Miklósy JuditKömény Ignácné
Karsai Istvánkatolikus pap

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

Londonna 

Ez nekem most nagyon kellemes meglepetés volt. Sokkal szárazabbra számítottam, ehhez képest kaptam egy sziporkázós komédiát…
A női karakterek szörnyen idegesítőek voltak. Mármint, vígjátéki szempontból szórakoztatóak, de amúgy… Nem csodálkoztam volna, ha a pasik egyszer csak nekik esnek péklapáttal. :'D A pozitív hősnő sem tetszett, mert már túlságosan is jó volt, mondhatni unalmas.
A pasik: Czvetkó Sándor aranyos volt, de ugyanaz vele a bajom, mint a női párjával. Unalmas jófiú, ráadásul olyan szemtelenül kisfiús. Haás Vander Péter már jobb volt, sőt, sokkal jobb. Ő már idősebb és szemtelenebb fazont hozott, sokkal szerethetőbbé tette számomra a figurát. És Csankó Zoltán… Jajj… Hát kész voltam. Lukács a legkirályabb karakter az egész darabban, komolyan. Elképesztően vicces, abszolút pasis, erősen szarkasztikus, aki nem riad vissza a kevésbé szimpatikus módszerektől sem, egyszóval tökéletes. Ő az előadás színfoltja volt, s külön örültem neki, hogy ő kapta a legnagyobb teret a színpadon a férfiak közül – persze csak a pozitív hős után.
A tapsrendnél meg mindenki számára jól kisült, hogy ez egy gyermek / iskolai előadás felvétele volt, ugyanis sikítozást, füttyszót és vastapsot itt csak a két uncsi főszereplő kapott. Lukácsomnál meg csak alig csörömpöltek a tenyerek. (Pedig én állva tapsoltam volna, komolyan.)


Népszerű idézetek

Londonna 

– […] siettem, de egy veszett kutya az úton megakasztott.
– Akkor rajta, csókolózzatok!
– Ajj…
– Csak nem harapott meg?!
– Nem erőssen, csak itt a lábam szárát… Ott is a csizmámat!
– Jaaaj… Elég hegyes foga vót!
– Há' hogyne! Éppen akkor hegyezte neki a gazdája, amikor jöttem. Az semmi! Az Eszteré sokkal hegyesebb!
– Beléd fogom, és azt az asztalt vágom hozzád!
– Pardon! Bocsánat. Evvel csak azt akartam mondani, hogy… gyönyörűszép fogaid vannak. Mintha készakarva metszette volna valaki! Egyenesen megrendelésre, hogy aki lássa, csodálja… S kérjen tégedet feleségül. Csakhogy ő nem mutatta ki soha senkinek, egyedül nekem!

Londonna 

– Hát hol van?
– Óóó, én nem is tudom, hova mene…
– Örökösen tekereg az a haszontalan…
– Az, mint Eszternek az esze. Hol itt van, hol, de soha sem a fejiben!…

Londonna 

– Messzebb nem vót hely?
– A szívnek semmi sincs messze egy ilyen szerelemben, mint a miénk!…

Londonna 

– […] gyere egy kicsit közelébb.
– Mit adsz, ha közelebb megyek?
– Egy csókot.
– Brrrr!…. (Lukács erősen megrázkódik) Pardon. Hűvös van.

Londonna 

– […] tudod-e, hogy mit jelképez a piros szín?
– Háborút!
– Hát így? A szerelmet?
– Azt kérdje meg Eszter nénémtől.
– Eszter nénédet most ne emlegesd!
– Miért ne emlegessem? Őt akarja elvenni feleségül!
– Akarja a legfőbb nyavalya! Magdó…
– Tessék?
– Én tégedet akarlak elvenni.

Londonna 

– Hát, te hogy jötté' ki, te béka ebből a kamrából?!
– Én? A kulcslikon!

Londonna 

– Azt nem is tudtam, hogy te is voltál katona.
– Hát hogyne! De még a java!
– S miféle?
– Tán szakács, ha jól emlékszem.
– Hát azoknak is kell tudni lőni?
– Azoknak kell a legjobban. Mert mit gondolsz, ha az ellenség megtámadja a menázsit, akkor ki védi meg? A többiek csak a hazát védik, de a szakács a betévő falatot.

Londonna 

A szerelem? Tán leginkább olyan, mint a rózsa. S mint a rózsák között is a legszebb piros rózsa, amelyik, ki tudja mikor, titkon fogamzik… Tán amikor lát egy csillagot, vaj amikor hozzáér egy napsugár… S akkor dobban meg valami, tán a szín, vaj az illat… s osztán teste kezd lenni annak a valaminek, lassan, szép észrevétlen… S ahogy nő-növekszik, kezdi élvezni mindjobbacskán ezt a látható világot is: a szellőt, a meleget, a susogást, a madárénekét, a hajnali csendet, az esti melengetést… S úgy gömbölyödik lassan s bátorodik a szerelemre: hajlandozásra, lepke-csalogatásra… S osztán kifeslik s nappal virít s éccaka… ó, éccaka!…

Londonna 

– Ímé, egy vőlegény! A feje a sírban, s az esze két ágban kivirítva! Az ilyet 'osztán lehet szeretni!
– Lehet hát, mer' ő nem szokott minden éjjel átjárni a menyecskékhez, mint te!
– Tegnap is csak kettőnél voltam! Meg egy félnél…


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján