Rocky Balboa (Rocky VI.) (2006) 74% 111★

Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős film lesz.
Igazából a jobbik része az pont az első fele, ahogy láthattam a kiöregedett bokszolót, az egykori bajnokot, akit mindenki ismer.
Még mindig a szíve hajtja, a maga egyszerűségével teszi széppé a film elejét. Kicsit a múltban él, ugyanakkor próbál segíteni ahol tud.
A másik oldalról itt van Mason Dixon, a veretlen bajnok, akinek ki kell vívnia a közönség elismerését.
Egy véletlen folytán kettejük útja keresztezi egymást, így a múlt és a jövő összecsapását láthatjuk.
Maga a meccs már nem igazán kötött le, de a film nagyon szépen összegzi Rocky eddigi pályafutását.

Rocky Balboa, avagy a méltó búcsú. Szinte hihetetlen, hogy Stallone megcsinálta. Gyönyörűen vág egybe az egész széria a saját pályafutásával. A felemelkedés, a csúcs (mely olykor kicsit bugyuta dolgokat is eredményezett), a megfeneklés, majd az újbóli visszatérés, mely zajos sikert arat.
A hatodik Rocky filmet tartom személy szerint a legjobb folytatásnak, eszmeiségét, szívét tekintve legalábbis ez nőtt fel az én szememben leginkább az első részhez. A lassú tempó ismét működik, és nem béna melodramatizálással telik az idő, hanem szívekhez szóló nosztalgiázással és egyszerű, de örök érvényű tanulságok átadásával.
Rocky karaktere nem lett gyorsabb észjárású, és az ízületei sem a régiek, de a szíve még mindig hatalmas, és igyekszik segíteni, akiken csak tud. Az V rész remek hozománya, hogy hősünk azóta sem tört ismét fel a milliomosok körébe, emberileg viszont tovább gazdagodott, még ha fiával való kapcsolata nem is túl rózsás, Adrien pedig időközben meghalt. Legbelül pedig még mindig kísértik a démonok. Ezeket a démonokat pedig el akarja űzni, de a módját nem találja meg. Ekkor azonban felajánlanak neki egy egyszeri visszatérést a boksz világába, hogy összemérje erejét a jelenlegi bajnokkal, Mason Dixonnal.
Az egész moziról süt Stallone szeretete a karakter iránt. Az a földhözragadtság, az az egyszerűség, ami ismét jellemi Rockyt, szinte könnyeket csal a néző szemébe. Az éttermében történő nosztalgiázás (Dühöngő bika főhajtás), Marie fiának felkarolása, a múltba révedés, majd az újbóli kitartó edzés és küzdelem. Frenetikus!
Bármikor örömmel nézem újra a tréninget, mely ismét átadja az első két rész katartikusságát. Ahogy Rocky kinyomja vállból a súlyokat, püföli a marhahúst és felfut az ikonikus lépcsősoron, mind lúdbőrözős pillanatok. Másrészt a fiához intézett beszéde vita nélkül beírta magát a legmotiválóbb szövegek közé. Ha mélyponton vagy, egy kis erőre van szükséged, hallgasd meg. Ha minimálisan is, de helyrebillent.
Sajnos az ellenfél nálam viszont nem talált be. Dixon egy hólyag, aki elvileg tanul valamit a film végére, én nem éreztem ezt igazán. A fószer nem sportember, hanem egy mitugrász kisnéger, aki fel van háborodva, mikor az egyik bíró nem neki ítéli a pontozást. Sosem tudtam kedvelni a fazont.
De ez legyen a legnagyobb baj. Rocky küzdelme Dixonnal így is kellően látványos, feszes, ámbár a sportközvetítés és a játékfilm kombinálását nem biztos, hogy mindenki gyomra beveszi. Sly szerencsére tudta, hogy karaktere nem győzhet, legalábbis a ringben nem. Azonban az, hogy ez a megöregedett, de belül még mindig tettre kész férfi ismét megmutatta, hogy mire képes, nagyobb győzelem neki, mintsem kiütni a bajnokot. Az pedig gyönyörű, ahogy a közönség a nevét kántálja, közvetítve a nézők köszönetét Stallone felé a sok-sok kellemes percért és motivációért, melyet ez a széria nyújt. Igen. Legyen bármiféle ingadozás is a franchiseban, Rocky, a kitartás, a végsőkig való küzdelem üzenete örök.

Amikor megtudtam hogy lesz „új” Rocky nagyon örültem. Izgatottan vártam és nem csalódtam.

Én elvakult Rocky rajongó vagyok így semmi negatívumot nem tudnék mondani.