Rés a pajzson (1996) 70% 88★

Marco Beltrami (Sikoly) és Hans Zimmer ugyanabban az évben „megszerezte” ugyanazt a zenét…

Ez a mozi bizony nagyon-nagyon csúnyán öregszik, talán olyannyira, hogy élvezeti értékét ma már legalább részben vagy épp egészben valamiféle vidám szekunder szégyen faktor adja. Az ember rácsodálkozik, mennyire túltolja Travolta, de arra is, mennyire jót tesz ez a filmnek. Ámul egy sort az akkoriban kvázi-szexszimbólum Christian Slateren és nem érti; nézi a sok belassított robbanást, és arra gondol: végül is a Mission: Impossible is egyedül Woo kezei között vált kétesélyessé, lehet, hogy a stílusa tényleg nem állta ki az idő próbáját?

Összevetve ezt a mozit akár a kor Bay vagy Bay hatása alatt készült darabjaival, elég biztosnak tűnik, hogy nem állta ki, de még így is vannak olyan tényezők, amik elviszik a hátán a művet egy álmos péntek délután, még reklámokkal megtűzdelve is.
Az egyik a halál lazán pszichopatát alakító, egyszerre röhejesen nevetséges és mégis csodálható John Travolta, akit a magyar verzióban Rudolf Péter varázsol elbűvölő, modoros seggfejjé. A szinkron nélkül valószínűleg nem érné el ezt a hatást, de így nekünk magyaroknak tényleg született egy nagyon érdekes etalon, ami azonban hosszú távon a színész részéről mégiscsak a Háború a Földön, meg a közelmúltbéli kopasz-szakállas korszak előzményének bizonyult.
Slater és a női főhős a megtestesült kilencvenes évek, körülbelül ennyi írható javukra. A sztori nem egy nagy durranás, de a finálé vonatos jelenetei elég jól sikerültek. Mai szemmel ehhez képest minden más túlzottan műmájer, a film és a karakterek néha túl komolyan veszik magukat, néha túl lazák. A környezet ingerszegény és szerintem alibi is, a minimalista díszletnek pedig szinte mindenhol van egy nagyon erős műanyag jellege.

Travolta nélkül erős hatos lenne, miatta viszont hetes, és így már bónusz retrospektív érték a hozzáadódott vígjátéki éli. A szokásos akciómoziknál emiatt könnyedebb filmélménnyé válik a Rés a pajzson, élvezeti faktorát tekintve előnyben vannak azok, akik jól érezték magukat a kilencvenes években!

Tipikus bombaellopós film egy kisebb csavarral. Szerencsére nem egy unalmas film, amelyet megfűszerez a két zseniális színész játéka

Azok a hatásvadász lassítások, meg combizések. El is felejtettem milyen régen láttam és már akkor is milyen tré volt. 90-es évek blcokbuster akciófilm. Akár a frissen bontott kínai műanyag szaga. :D
Pedig Woo egész normálisan kezdte a pályafutását, de Amerika nem igazán tett jót neki. Slater-t meg de utáltam mindig is. :D