A fényképész Alex egy nap odalép egy koppenhágai kocsmában a gyönyörű Aimée-hez, és Rómába invitálja a meghökkent nőt. A véletlen találkozás vége szenvedélyes szerelem, de a körülöttük lévő világ, a dán főváros mindent megkavar. Alex lassacskán ráébred, hogy a valóság és a képzelet határai… [tovább]
Rekonstrukció (2003) 17★
Szereposztás
| Nikolaj Lie Kaas | Alex |
|---|---|
| Maria Bonnevie | Simone / Aimee |
| Krister Henriksson | August Holm |
| Nicolas Bro | Leo Sand |
| Ida Dwinger | Monica |
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 3
Várólistára tette 32
Kiemelt értékelések
balagesh
Hajlamos lennék eljelentékteleníteni magamban ennek a filmnek a légies szépségét, az álomszerűen megejtő tétovaságát. Mégpedig azért, mert bárhányszor is járom körül a fejemben, nem találok ezen kívül más figyelemre méltót. Intellektuálisan… vagy valami kisebbet szeretnék mondani, legyen így: megérteni valóját tekintve alig-alig valami kerül terítékre. Talán a legtöbbet azzal tudtam vacakolni, hogy mit és hogyan is kell ennek a férjnek rekonstruálnia. Hogy mit gondol ő a szerelemről. Úgy érzem, amit az interjúban elmond, nem túl mély, nem az ablakba való. Annál jobb a film. Ha a kapcsolatát tudná rekonstruálni, ha nem csak a feje fölött történne, az lenne érdekes igazán. De mivel ott van a kettős szerepet játszó színésznő, kicsit azt is mondja ezzel, hogy most a férfiakról beszélünk: mindegy is, ki az a nő, ha a férfi nem tudja eljuttatni magát arra a pontra, hogy egyetlen nőt mindenestül felvállaljon, és ne tartson fenn energiákat, egyenrangú lelki tereket hivatásnak, másik nőnek, bármi egyébnek. Nem sok ez az egész, de legalább szép.
Lunemorte
Több művészfilmet is kedvelek és az elején nagyon imponált, hogy ez egy dán művészfilm. A skandináv alkotások minden tekintetben különlegesek számomra.
Mégis kezdjük azzal, hogy egy ismert zenét lekoppintott a film zeneszerzője és szinte hajszálpontosan ugyanaz volt a fő zene az egész történet közben…
A történet eléggé zavaros, bár már a közepén kitaláltam, hogy spoiler. Fő cselekményt elég nehéz lenne találni. Van egy főszereplő spoiler srác, aki azt hiszi, hogy megtalálta a szerelmet, de folyton keresi tovább a „tökéletes"t. Önmagát sem találja meg, az ismerősei és még spoiler ismerik fel. Még a lakása spoiler… Aztán találkozik egy nővel, akivel minden más lehetne, de a véletlenek miatt spoiler. Kissé idegőrlő film, téptem a hajamat, fogtam a fejemet és lefárasztott. Hát igen, ez nem egy David Lynch film…
darkfenriz
Művészfilm, amibe nehezen tudsz belegabalyodni, de utána se sokat értesz belőle, inkább csak sodródsz. Mint Alex, aki a régi életéből valami újba sodródik, ahol viszont nem találja helyét. A nappal még hagyján, bár az is elég különös (metrós jelenet), de az éjszaka tényleg álom(néhol rémálom)szerű, nem éri el szerelmét, sokáig búcsúzkodik, míg August le nem írja a térképről..vagy a könyv lapjairól.
Állítólag rekonstrukció, na de kinek az újragondolása? Csak nem August-é, aki annyira félti a feleségét, hogy a könyv írásába temetkezik?
Koppenhága bárjai várnak, a gitár halkan penget, Alex arcán megfagy a mosoly és eltűnik az utcasarkon…
Carmilla
Olyan volt, mint egy megfilmesített álom. Egyszerre lírai, picit félelmetes, és a képi világa magával ragadó.
kkatja
Különleges hangulatvilág, kicsit „Memento”-s utánérzésem volt, de a dán háttér sokkal ízletesebbé tette az egészet. Nem tudni, mi miért történik, a végére mégis kapunk valamiféle választ. Szép volt, ajánlom a különleges filmek kedvelőinek!
