Marcus Raynek, a dörzsölt üzletembernek a fülébe jut, hogy az orosz maffia mikroméretű bombákat akar a feketepiacra dobni. Közben az egyik farmergyártó cég értékesitési igazgatója, Karen Leigh azzal gyanúsítja meg Rayt és társát, Tommy Hendrickset, hogy hamisítják a farmereket. Az ellenfelekből… [tovább]
Kedvencelte 1
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Rajtaütés (1998) 52%
Van Damme és Rob Schneider. Kell ennél még többet mondanom? Azt gondolná az ember, hogy legalább egy trash szinten szórakoztató filmet fog látni, de nem. A rendezés is borzalmas, ilyen pocsék akció jeleneteket még elképzelni is nehéz. Pedig ezt a filmet ugyanaz rendezte, mint a Nyerő párost. Ott sem egy húú de extra a „koreográfia”, de legalább szórakoztató. Itt meg egyszerűen pocsék. Pedig az alapötlet, a különböző márkák hamisításával még érdekes is lehetne, de nem hoz ki belőle semmit, azon kívül, hogy Pumma cipő. A film után szabadon: A Rajtaütés a gagyi Mekkája! Kerüljétek el jó messzire!
Rajtaütés (1998) 52%
A ’90-es évek filmkultúrájának egyik legélesebb kérdése röviden a következő: Nyerő páros vagy Rajtaütés? Érzékeljük a kérdés fonákságát (hiszen mindkettő, mindkettő!), mégsem futamodunk meg.
Tehát miért az utóbbi?
A kiszámíthatóbb, lineárisabb forgatókönyv nem hátráltatja Tsui vizuális tombolását.
Hongkong történelmi pillanata tökéletes háttere a filmnek, amire elég szellemesen reflektál a hamisítás kérdésével. Ez egy politikai film.
Azon kívül Tsui itt haza pályán mozog, Hongkong pazar helyszín, nyüzsgő, vibráló, élettel teli.
Rob Schneider sokkal jobb partner, mint Rodman.
Végül: a Nyerő páros nagyon leül a cselekmény második felére, különösen a finálé borzalmas, míg ebben a filmben néhány gyengébb részlettől eltekintve frenetikus. JCVD pompás formában van, és ahogy a végén a konténerektől az emberi testekig megszabadul minden a nehézkedéstől, katartikus. El tudtuk képzelni azokat a zöld lángokat a film előtt? Nem létezett ez a látvány korábban.
Tsui Hark az egyik leginspirálóbb filmkészítő: punk, feltaláló és igazi strici. Elementáris, ahogy a filmmel bánik. A szovjetek vagy Orson Welles méltó utódja.
Rajtaütés (1998) 52%
Nosztalgia-film (?) a VHS korszakból. Legalább most már tudom melyik volt az a film, amelyikben Van Damme lábáról lerohadt a kamucipő futás közben, ami tényleg belém égett gyerekként. Az összes többire inkább nem mondok semmit. Pedig valahol elég önazonos meg önreflexív is a film, úgyhogy azon a szűrőn keresztül tudott szórakoztató lenni, de a technikai kivitelezés az itt-ott problémás vágások, a ratyi effektek meg az olcsóbb színészek tényleg hamisítatlan ZS-kategóriás filmmé teszik.
Gyöngyszem? Csiszolatlan gyémánt? Vagy vérbeli vasárnapi film ebéd utánra, aminek a történetére majd alig emlékszünk pár év múlva?
Hát igen…több kérdést tesz fel, mint amennyit megválaszol. :D