Miután rejtélyes körülmények között meghal a nagyhatalmú, Los Angeles-i médiamágnás, birodalmának irányítását a léhűtő fia, Britt Reid veszi át. Az apja egykori titkára, az okos, csendes és hűséges Kato segítségével Britt megragadja az alkalmat, hogy végre valami hasznosat tegyen az életben:… [tovább]
Zöld darázs (2011) 95★
Képek 7
Szereposztás
Kedvencelte 2
Várólistára tette 43
Kiemelt értékelések
A Seth Rogen filmekben azt nem kedvelem, hogy minden Seth Rogenről szól. Itt is őt kellett nézni két órán át, ahogy menő csávózik, magára húzza a jó csajokat, brümmög az autóban, leveri az ellenséget és persze megmenti a világot vagy csak a környéket, mindegy
A kávéautomata jó volt, bár fele akkora masinával egy jó barista is tud ilyet produkálni, kár volt ekkora hajcihőt csinálni, mintha Kato feltalálta volna a spanyol viaszt. Az egész filmre jellemző volt a nagyzolás és ripacskodás, ami sorry, de csak Robert Downey Jr.—nak áll jól.
Ha nagyon meg szeretnéd nézni, csinálj a film közben valami értelmes tettet (hívd fel telefonon a testvéredet, kérdezd meg hogy van, egyél meg egy sárgadinnyét, bonts fel egy alkoholmentes grapefruitos sört, élvezd ki az ízeket), akkor legalább nem lesznek elvesztegetettek a perceid.
Mert egyébként azok lennének.
Magánvélemény.
Michel Gondry valószínűleg komoly pénzeket fizetne annak, aki ezt a filmet eltüntetné a filmográfiájából.
Lett volna benne ötlet, de minden jelenetnél, amikor Seth Rogen kinyitotta a száját, valamit bele akartam vágni a képernyőbe.
A humora infantilis, debil, sértő és baromira, de baromira idegesítő volt a pali.
Jay Chou és a látvány legalább mentett valamicskét, de Diaz és Rogen párosa rögtön ledózerolta.
Hát, ő…. Nem gondoltam volna, hogy ilyen. Annyira nem fogott meg, pedig már sok jót hallottam róla. Kissé kusza, összevissza filmre sikeredett.
Kato sokkal, de sokkal jobb darázs lett volna. Mindegy, nem nézzük meg többet, mert ez nem az a kategória…..
Kár érte.
Ha csak egy picivel kreatívabbak lettek volna akkor ezerszer többet ki lehetett volna belőle hozni.
A film akkor indult be nálam, amikor eltemették őket a kocsival együtt, és az a film felétől volt.
Kár érte, mert egy jó kis film lett volna belőle.
Valahogy ez a film nekem semmitmondó volt.
Annyi álarcos gazdag fickót láttunk már, aki lebzselt és bulizott apuci pénzén, aztán gondolt egyet és önbíráskodó álarcos bunyós lett, hogy egy ilyen történet önmagában már nem nyújt számomra élményt.
A film csúcspontja és egyben egyedüli értéke az a vizuálisan feltuningolt akciójelenet, amikor Kato először mutatja be a verekedési tudományát. Ez a szürreális megpengetett bennem egy húrt, hogy „Na, kezdődik a film!”. Aztán másfél perc múlva véget is ért. És semmi folytatása ennek a vonalnak, semmi magyarázata, hogy miért úgy láttuk a kitáguló teret, ahogy. Semmi jellemfejlődés, semmi úticél, csak egy sablon, ami Batmannél még érdekes volt, de az íjásznál már unalmas.
Na jó, ha őszinte akarok lenni, volt még egy értéke a filmnek, mert azt a cappucino-t én is megkóstolnám!