Porco Rosso – A mesterpilóta (1992) 76% 146★

Ez nem tetszett túlzottan, sajnos. Hiányzott belőle az a varázs, ami miatt szeretem Miyazaki alkotásait, a szereplőket sem kedveltem meg, bár Fio lelkesedése aranyos volt. Szeretem a repülőket is, de itt valamiért nem érdekeltek, ahogy a történet sem szippantott magába. Viszont a zenéje nagyszerű volt, imádtam hallgatni, remekül illett a hangulathoz.

Én nagyon szeretem. Nem tudnám megmondani, hogy miért… Van ahol nagyon komoly a történet, aztán kis bugyutasággal próbálják oldani a hangulatot. Igazán nincs gonosz sem benne, mert Curtis a végére megváltozik, az olasz légierő, (aki a mumus) nincs konkrétan megszemélyesítve. Csak úgy vannak (főleg említés szintjén)… A kalózok meg kedves, „becsületes” hidroplán pilóták. Szerethetőek, még Curtis is. :D
Jina nekem kicsit furcsa volt benne, hiszen a férje meghalt, most meg szerelmes Porcoba… mondjuk nem tudjuk, mennyi idő telt el a férje halála óta.
Fio kis cuki, aranyos, ahogy lelkesedik Porco-ért. Ahogy próbálja neki visszaadni a megtépázott és saját maga (mármint Porco) által megtaposott önbecsülését. Ugye PR egyedül éli túl a csatát. Ezt Fio pozitívan nézi, azzal magyarázza, hogy Porconak még dolga van a földön, azért kell élnie. Disznónk meg negatívan látja és azzal magyarázza, hogy ő olyan rossz, hogy Isten arra kárhoztatta, hogy végignézze bajtársai halálát és most már egyedül kelljen repülnie. Talán ezért nem is lett egyik szerelemből sem semmi. Mert Porco abban a hiszemben van, hogy az a büntetése hogy egyedül maradjon. Nem is isteni büntetés ez, inkább ő bünteti magát az egyedülléttel. Mert nem bírja megemészteni, hogy rajta kívül mindenki meghalt akkor.
Nagyon szép, kicsit szívfacsaró jelenet, amikor a halott pilóták lelkei mennek fel az égbe…
Nem egy szokványos Miyazaki film. Annál komolyabb, a butuska vicceskedő jelenetek ellenére is. A háború, az emberek, azon belül is a nők helyzete a háború alatt és a két háború között, ezek mindmind komoly témák, amiket feszeget ez a történet. Dédimamám sokat mesélt a háborúról, hogy Ő hogyan élte meg… Nem volt egyszerű az élet akkoriban… és furcsa, mert a Vándorló palotában is épp háború van, de mivel fantasy, mégsem olyan komor mint ez.
Mindenesetre én nagyon szeretem, egyik kedvenc Miyazaki alkotásom.
Megfogott a történet, nagyon tetszett a látvány és imádtam a zenéjét.
Többször újranézős, de kell hozzá egy hangulat.

Ez nem tartozik nagyon a kedvenceim közé, de érdekes mód minél többet látom, annál jobban megkedvelem. Nekem fura a disznó mint főszereplő, de Miyazakinál már meg lehetett szokni, hogy a szokatlan is tök természetes. Viszont, ennek kerek a története, hagy egy kicsit a fantáziának a vége, mégis befejezett.

Egyáltalán nem jött be. Már furán kezdtem nézni, hogy a főhős egy disznó, aki pilóta is egyben. Oké, nem mindig legyen az embereké a főszerep… Illetve maga a történet: légi kalózok, meg elrabolt kislányok, akik nehogy nem félnek, inkább szórakoznak a repülőn és lövöldöznek. Na, nekem már itt kezdett nem tetszeni pedig ez csak az eleje volt. Aztán az anime folytatása, hát az sem nyűgözött le. Szerintem eddig ez a leggyengébb Miyazaki film.

Néha tényleg úgy érzem, hogy Miyazakiban van egy adag perverzség.

Erről a filmről nem tudnék sokat elmondani, mert nem a története az erőssége. Inkább a látvány, különösen AZ a bizonyos JELENET. A repülős dolgokat jól megcsinálták. Porco Rosso és Gina kapcsolata is szép.
De sajnos ettől a pár dologtól eltekintve, szerintem semmire sem fogok belőle emlékezni.

Az eddig látott Miyazaki filmek leggyengébb darabja. Nem fogott meg úgy, ahogy vártam. spoiler

Miyazaki talán legvagányabb filmje a disznóvá vált első világháborús pilótáról. Nagyon szépen, de talán kicsit ügyetlenül keveri a humort a komoly drámával, viszont a szereplői nagyon jól sikerültek. Tele vannak hibákkal, de a hozzáállásuk, a céljaik miatt mégis még a kevésbé szimpatikus szereplőket is tudtam kedvelni. A képi világ pedig varázslatos, még akkor is, ha jóval köznapibb a stúdió ismertebb filmjeinek világánál. Sok kérdés nyitva marad benne, de mégis egésznek éreztem, és nekem nagyon bejött.

Nem annyira tetszett ez a Ghibli film, de azért volt benne valami.
Ami tetszett: hogy a repülőn csak nők dolgoznak a gyárban, Fio és a lelkesedése, a gyönyörű képi világ, amikor Fio és Porco Rosso a felhők fölé repülnek miután elmenekülnek az olasz légierő elől, a zene, a jelenet ahogy a repülők csatlakoznak az égi csapathoz.
Mégis ezek ellenére is csak 7 csillagot tudok adni, mert nem fogott meg annyira. Megéri megnézni, szép, borongós, elgondolkodtató, de nem hiszem, hogy kedvencem lesz.

Inkább lennék disznó, mint fasiszta."
A Nauszika után tovább mélyültem Miyazaki munkásságában, s a Porco Rosso mellett tettem le voksomat. Elöljáróban azt leszögezném, hogy továbbra is tetszik ez a fajta világlátás és filmkészítési hozzáállás, ami Miyazakira jellemző, de a Nauszika jobban tetszett. Ettől függetlenül a Porco Rosso sem rossz, csak kevésbé tudott megfogni. Újfent ott van az egyik fő téma a japán rendezőnél: a repülés és az ehhez való viszony. Mindenből kifolyólag látványos repülőgépes jelenetek követik egymást, a látványban egyenesen pazar ez a rajzfilm (teszem hozzá, ez még abból az időből származik, amikor még kézzel rajzolt animációk voltak).
Talán a hangulata amiatt nem tudott közelebb kerülni hozzám ez a rajzfilm, plusz az is közrejátszhatott, hogy annyira nem értek a repüléshez, kissé idegen tőlem ez a világ. Motívumok szintjén azonban nagyon is remekel, ez a disznóvá változós aspektusa a történetnek valóban figyelemre méltó az értelmezés és a háborúról való alkotói felfogás szempontjából egyaránt. Mindezt természetesen egyáltalán nem szájbarágós módon, ami külön öröm. Mindez a végén kitart, s ne legyen illúziónk: a befejezés is úgy van megkomponálva, ahogy egy Miyazaki-filmre jellemző
Amire pedig csak nemrég figyeltem fel, hogy a címszereplő mennyire egy film noir-ból előbújt hőstípus tulajdonságaival rendelkezik kívül-belül egyaránt (ballonkabát, kalap, cinizmus, kevés beszéd, stb.), egy ehhez kapcsolódó cikkben találtam egy olyat, miszerint Humphrey Bogart rajzfilmes változatát köszönthetjük Porco Rossóban. Érdekes felvetés, de nem alaptalan.
Bár hangsúlyozom még egyszer, hogy a Nauszika jobban tetszett, de az 1992-es Porco Rossót is bátran merem ajánlani azoknak, akik még nem látták, hiszen mint minden Miyazaki-film, ez is nagyon egyedi, mással össze nem téveszthető alkotás képileg, mondanivalóilag, szimbolikailag egyaránt.

Ez annyira nem jött be – tegyük hozzá, hogy alapból fenntartásokkal álltam a filmhez. Disznó, aki pilóta, oké. Reméltem amúgy, hogy kiderül benne, miért változott disznóvá, és el is indult valami magyarázatféle, de aztán úgy maradt, nekem legalábbis nem sikerült kihámozni belőle a lényeget. Egyébként valahogy már az első kalózos jelenetnél fogtam a fejem, és a végén a „verseny” meg utána a vízben a csetepaté is inkább komikus, bár maga a repülés, a manőverek grafikája meg nagyon jó.
Azt hiszem, az a bajom vele, hogy a realisztikus témájához képes túl sok benne a vígjátéki elem, és emiatt nem tudom annyira komolyan venni, mint amennyire egyébként lehetne spoiler.