Pokoli édenkert (2009) 64% 59★

Bár filmográfiája java vastagon kívül esik az érdeklődési területemen, David Twohy a számomra kultikus Merülés a félelembe és a nem okvetlen jó értelemben feledhetetlen, Matthew Perry-re sminkelt Charlie Sheennel nyomuló Galaktikus támadás miatt bizonyos mértékig bír egyfajta stabilan jó ajánlólevéllel – ha véletlenül elcsípem valahol valamelyik nem-_Riddick_ filmjét (ilyenből mondjuk nincs sok, de ezt csak most vettem észre), adok neki egy esélyt. A Pokoli édenkert már látótérbe került párszor, de úgy igazán csak most mélyedtem benne el, a végeredmény pedig erősen felemás lett.

Ez a film tulajdonképpen egy jó alapötletre és egy nagy-nagy csavarra lett alapozva – első blikkre ez minden, amit nyújtani tud, finom árnyalatok azonban később is felszínre bukkanhatnak. Ilyen például a viszonylag szépnek mondható fényképezés, a Hawaii-i táj, a sok szép zöld és kék árnyalat, ami igazán kellemes hangulatot ad a mozinak.
A színészválasztás kimondottan szellemes. Zahn szerintem tökkelütött vígjátéki karaktereken és tahókon kívül nagyon ritkán játszik más típusfigurákat, itt azonban idegesítően jól hozza a megformálni kívánt szemüveges-baseball satyós okostojást, az embernek az a benyomása, hogy ezzel a fickóval találkozott tegnap a sarki közértben, szóval kétségkívül jó, amit csinál. Jovovich kérdésesebb, ő erős karizmát és visszafogottabb színészi képességeket villant, legalábbis karrierjének ezen szakaszában már mindenképpen, de történjék a filmben bármi is, ezzel a karizmával furcsa mód eltereli a figyelmet a vásznon megjelenő többi nőről spoiler, szóval végül is mégiscsak jó húzás volt őt választani a szerepre, de akkor is számolnunk kell a problémával: közte és Zahn között nem igazán kerek a kémia.
Timothy Olyphant és Kiele Sanchez kapcsán nehéz bármit is mondani, számomra mindketten átlagosat, kicsit jellegtelent alakítottak.
És hát a csavar, amiről nagyon nehéz nem spoileresen nyilatkozni, sőt, az ember azt érzi, hogy spoiler

A kérdés tehát még mindig ugyanaz: elvisz-e a hátán egy filmet pusztán a jó ötlet, amire felhúzták, és az abból adódó meglepetés. A Pokoli édenkert esetében, bár rengeteg finom és okosan szőtt részlet találkozik néhány látványosan elnagyolt és nem eléggé átgondolt motívummal, szerintem nem. Még ez is kevés ahhoz, hogy kiemelkedjen a tucat-thrillerek sorából. Ezzel együtt, ha valakinek felkelti az érdeklődését, nyugodtan próbálkozzon vele!

Nekem ez a film nagyon tetszett. :D
Pedig vannak benne zs kategóriás elemek és mégis. Jó a hangulata, jók voltak a karakterek (kivéve a spoiler ) és a vége! :D Hah! Annyira bírtam, hogy itt nem fejvesztve, sikoltozva menekültek az áldozatok, hanem felvették a harcot. Jó-jó, a spoiler. Nick volt a legjobb. :D

Olyan tini horror szinten volt az egész. Már kb. az elejétől tudni lehetett a „csavart”.
És olyan sok gagyi dolog volt benne. Ja és klisé klisé háton. Sok sok idegesítő meneküléssel.
A színészektől sem ájultam el. A vége volt a legjobb :D Rég nevettem ennyit annyi hülyeség volt egymás hegyén hátán.
spoiler

Én valamiért nagyon szeretem ezt a filmet. Sokan szidják, sokan nem szeretik, de én valamiért mégis. Talán Timothy Olyphant miatt. Nagyon bírom ebben a szerepben. Chris Hemsworth-ről meg mindig megfeledkezem. Szabályosan meg sem ismerem. :D

Amikor a tévében elcsíped, tudod hogy ejjjj de mégsem kapcsolod el…. Hátttöööööö ez kemény volt, Milla Jovovicnak nem tudom erre miért volt szüksége (hogy nekem miért pláne nem), de fájt minden másodperce :D

Szerintem jó film volt, és nagy csavar volt benne. A szereplők is nagyon kedvelhetőek. A gyűrűs rész meg nagyon aranyos volt a boltban. :)

Az alapötlet egészen jó volt, csak a tálalása nem nyert nálam. Pedig ezt ritka beteg módon is le lehetett volna forgatni. Meg az is rontott számomra az összképen, hogy kb. fél órával azelőtt, hogy megmutatták volna, felötlött bennem az a csavar, ami a legnagyobb durranása volt a filmnek.
De azért annak ellenére, hogy nehézkesen indult be, és nem volt igazi katarzisélményem, jó szórakozást nyújtott.

Ígéretes kezdés, lapos befejezés.