Poézis – Mégis szép az élet (2010) 85% 15★

Hát nem is tudom hol kezdjem. Sipítoznak a belső világrendjeim. Én mindennek az ellenkezőjét csináltam volna, felnyomtam volna a ****ba a „fiúkat”.
Ez a film valami olyan halk, csendes tiltakozás a világ ellen, ami fájdalmas, sanyarú de szép is. Ahogy a versírást valami megfoghatatlanul gyönyörűnek látják sokan, az éremnek mindig két oldalát látjuk.
Őszintén, nem is tudom mit szeretnék mondani ezzel. Az engem erősen irritál, hogy a lány „gyilkosait” nem éri semmilyen megtorlás azért, amit tettek. A főszereplő unokájától egyenesen irtózom, hogy ennyire közömbös maradt, és amin keresztül kellett volna mennie, azt a nagyanyja érezte át helyette.
Őszintén sajnáltam a lányt. A lány családját. És azt is, hogy létezik ekkora ****ság, hogy az ember eltusolja egy másik ember halálát, egy gyilkos bűnét, csak azért, mert jaj nehogy port kavarjon hova lesz a hírünk meg a fiunk jövője. Értem én, nekem nincs gyerekem, azért mondom most azt, hogy ha egy fiatal társaság ilyen dologra vetemedik, akkor az igenis felelősséggel jár, és nem eltöröljük mintha mi sem történt volna%! Így egy szörnyű társadalom képét tárta elénk a film, amely jelen van, ám engem és remélem sokakat a sírba visz a düh miatta. Biztosan megbüntettem volna a „gyerekeket” vagyis „állatokat” akkor is ha kiskorúak. Szóval ez nálam nagyon nem volt rendben, de örülök, hogy a filmben ezt láthattam.
Az, hogy a főszereplő hogyan éli meg ezt a tényt, ráadásul a betegségére is fény derül… nehéz lehetett, és bár nem látszott rajta a szenvedés, hiszem hogy valami nagyon szomorú játszódott le benne. Csalódottság, amolyan földre hullt gyümölcs széttaposva. Ha a filmben levő képpel szeretnénk élni.
Nem gondoltam volna, hogy ez a film ennyire dark és olyan könnyed műre számítottam, mint a Nagyik versklubja, de hát ez minden volt csak nem az. Kemény társadalomkritika, igazi mély szenvedéssel, dühvel, keserűséggel, és néhol-néhol fénysugarakkal.
Nagyon melankólikus a film, de nagyon megkapó. Az elején unalmas, aztán berobban a fő cselekmény és onnantól érdekelt is a film. Aztán érdekes volt a lélek-és jellemfejlődést végignézni. Mindenesetre szomorú. Nagyon az.
Örülök, hogy megnézhettem, és nagyon tetszett. A főszereplő kitűnően alakított. Egyik kedvenc koreai színésznőm lett.