A fiatal ápolónő, akinek feltett szándéka, hogy fénysugarat hozzon ápoltjai életébe, igyekszik eligazodni a mentális egészség világában és az azt körülvevő sokrétű történetekben.
A napfény jótékony hatása (2023–2023) 29★
70' · dél-koreai · dráma, sorozat 16
1 évad · 12 rész
Szereposztás
Kedvencelte 6
Várólistára tette 35
Kiemelt értékelések
Hmm Kicsit mást vártam tőle, de alapvetően jó volt ez így. Bemutatja, hogy egy szívből mosolygó, vidám, kedves, törődő ember is ugyanúgy eshet mély depresszióba, amiből nagyon nehéz kimászni és mennyire fontos a közeg. Sok pszichiátriai esetet bemutat, mint a depresszió, bipolaritás, skizofrénia, öngyilkosság, pánikrohamok és sorolhatnám. Mindegyiket emberközelivé téve. Koreában, de szerintem még itthon is bolondnak nézik, akik pszichológushoz járnak vagy érzelmileg instabilak. Elítélik és rosszindulatúan bánnak ezekkel az emberekkel, és ha valamennyire a gyógyulás útjára is állnak a negatív tévképzetek miatt még nehezebb visszailleszkedniük a társadalomba. Ez a sorozat próbálja megértetni egy átlag emberrel, hogy egyes lelki betegség mögött mik zajlanak, hogyan figyeljünk az apró részletekre, hogy felismerjük és hogyan próbálhatunk segíteni.
Bár főleg Yeon Woo Jin miatt kezdtem el a sorozatot és bár két pár is van benne, a romantikus részét a másodpár vitte igazából és őszintén megkedveltem őket. Egy egészséges segítő kapcsolat, ahol mindketten tanulnak és gyógyulni/segíteni akarnak. Karaktereknél nagyon kedveltem az összeset, szuper kis kórházi közösség volt. Yoon ápolót imádtam, ahogy „minden út Yoon-hoz vezet”:D ♥ de az összes nővér kis családot alkotott, ahogy sokszor beláttunk az ő sorsukba is, hogy nekik sem fenékig tejfel az élet.
Kinek? hát amolyan healing sorozat ez, minimális vígjáték elemmel mégis mindig próbál kiutat mutatni. Karakterek szerethetők, romantika minimális bár van :) Alapvetően bárki nézheti, érzékenyebbeknek néhol talán kellhet zsepi, de ez sem biztos :)
Népszerű idézetek
Talán csak arra van szükségünk, hogy vállaljuk fel, ha nem kedvelnek. Mégis olyan mohón vágyunk a szeretetre és mások elismerésére, hogy a saját lelkünkbe mártjuk a vésőt, hogy kifaragjuk önmagunk idealizált szobrát. És ez az oka az örök boldogtalanságnak és a szenvedésnek.
Én a depresszió határán egyensúlyoztam, de megjelent valaki az életemben, aki előbb kopogtat, mint a depresszió.