Pinokkió (1940) 73% 304★

Vannak kedves és szerethető részei, de mindent összevetve kifejezetten ijesztő történet, ráadásul szerencsétlen Pinokkió szörnyen ellenszenves figura számomra.

Én gyerekként is szeretem ezt a mesét, meg most is. Nagyon szeretem benne Pinokkió és Dzsepettó egymás iránti szeretettét. Szerintem nagyon szép. Meg persze imádom Figaro-t, annyira édes meg Kleo is. Persze Tihamér is aranyos, meg jó barát is. spoiler
Egy részt nem szeretek benne a bálnásat, nem tudom nekem az egy kicsit fura. Meg nem is emlékeztem hogy ez történik. Na mindegy is! :D
A zenék is jók. A kedvencem: https://www.youtube.com/watch…

Gyerekként kimaradt az életemből és lehet jobb is volt úgy. Nem hiszem, hogy azért nem szórakoztam igazán jól rajta, mert már kinőttem belőle. Sőt, biztos nem, mert mondjuk az Aranyhaj meg A Szépség és a szörnyeteg még mindig nagy kedvenc. Valahogy ez nem volt az igazi. Időnként aranyos volt, de igazság szerint túl sok jót nem találni benne. Persze, tanulságos valamilyen módon, de van ennél jobb is.

Nem szeretem ezt a mesét. Nem rossz, meg a történet is jó, de valahogy annyira ijesztő számomra vagy nem is tudom mi a jó szó erre.

Olyan szép volt, meg is könnyeztem a végét❤

Kész felüdülés volt ez a Hófehérke után. Bevallom, sose voltak kedvenceim a Disney-hercegnők, ez a mese pedig olyan meseszerű volt, mégis valóságos. Annyira jól megnyilvánul benne a szeretet, és olyan szép, amikor örülnek egymásnak… Meghatott, de komolyan. Egy a tücsök volt benne furcsa, nem nagyon akart segíteni Pinokkiónak a bajban.

Mint mindenki más én is ismertem Pinokkió történetét, de még sosem láttam. Ahhoz képest, hogy több min 80 éves meséről beszélünk olyan gyönyörű volt az animáció, hogy manapság ilyet már nem csinálnak. Leginkább ez volt, ami tetszett a mesébe, hisz maga a történet nem nyújtott új élményt. Tücsük Tihamért nagyon megkedveltem. <3

Ok, tudom, hogy 40-es, meg azt is, hogy korai Disney – és nagyon cuki is volt, meg minden – főleg a cicus karaktere.
Ugyanakkor jobban belegondolva, felnőtt fejjel megnézve – kicsit néhol félelmetesnek éreztem -gyerekként nem biztos, hogy nem féltem volna Góliáttól…
spoiler

Valamilyen okból kifolyólag nekem ez a mese kimaradt a gyerekkoromból. Pedig szerintem nagyon szerettem volna akkor is, de nem baj, a lemaradást sikerült bepótolni. És mit ne mondjak, szerintem 18 évesen olyannyira szerettem, mint egy kisgyerek. Figaro abszolút kedvenc cica lett illetve Tihamérba is egyből beleszerettem.
Egyébként….csak én vagyok az egyetlen, aki az egész mese alatt a Jóbarátokból idézett ("Nézd Dzsepettó, igazi kisfiú vagyok…..Én vagyok a fafiú, fafiú, fafiú" )

Határozottan kisgyerekeknek szóló „ne egyél rossz, mert szamárrá változol” tanulságos mese. Mint minden Disney alkotásban ebben is rémesen zavarnak a zenés betétek, és jókat mosolyogtam a felnőtteknek szóló apró poénokon.