Pillangó (2017) 79% 72★

Egyszer nagyon régen láttam az eredeti filmet is, így ismertem a történetet, de ugyanúgy hatott rám, és ez a feldolgozás jobban is tetszett. A hangulata nagyon erős, szinte éreztem a saját bőrömön is a reménytelen környezet kegyetlenségét, a szenvedést. A spoiler részek borzasztóak voltak, még nézni is, nemhogy kibírni! De ez mégis az igaz barátság és a remény története, így mindezek ellenére szép és megható. Charlie Hunnam és Rami Malek is kiváló volt ebben a szerepben.

Először is nagyon fura itt a fülszöveg! Ennél sokkal érdekesebb a film és az egész történet. Most szubjektíven adtam ilyen csilagozást, nekem tetszett ez az új változat. Valaha láttam a régit, ismertem a sztorit-mégis megrázó volt.
A korábbi két híres színész is jó volt, de Hunnam és Malik párosa szintén ragyogó!
Utána olvasgattam, nem minden így történt, ahogy a filmekben, /és a könyvben, amit feldolgoztak a filmesek/- de Charriére nem is tagadta.
spoiler
Olvastam szigorúbb filmkritikát is, de a színészi munkát az is elismeri, s a végén hozzáteszi:aki még nem látta, érdemes megnézni! Én is ennyit tennék a végére.

Szomorú és felháborító film.
Hány ember lehetett, akit lecsuktak valami piti dolog miatt (vagy épp ártatlanul…), aztán egy ilyen Isten háta mögötti helyen nyomorultul halt meg…

Ami nagyon tetszett:
– a képi világ, a hangulat, hogy áradt az egészből a reménytelenség
– a színészi játék
– a magánzárkás jelenetek (én biztos teljesen megőrültem volna Pillangó helyében… spoiler)

Nagyon tetszett!

Azért közel sem ennyiről szól a film, mint ami a fülszövegben szerepel… Hihetetlen volt a Dega és Papi közti baráti/lelki kapcsolat. Vajon mennyi szenvedést képes elviselni egy ember mielőtt végleg feladja?! Kell egy bizonyos hangulat a film megnézéséhez.
Rég volt, hogy ennyire lekötött egy film, egy idő után arra lettem figyelmes, hogy nem tudom levenni a szemem a képernyőről. Véleményem szerint mindenképp érdemes megnézni, remek alkotás!

Még valamikor nagyon fiatalon láttam az eredeti filmet. Az is megindító volt, de ez még inkább. Valahogy Pilla és Louis közötti barátság sokkal szorosabb és kézzelfoghatóbb volt. Megrázó történet, mégis valahol ez egy pozitív kicsengésű történet. Van egy ember, aki ugyan simlis, de egy rákent bűn miatt kénytelen a valódi, földreszállt pokolban szenvedni. A kitartás, a hűség és az igazi barátság története ez. Én nagyon szerettem.

Ezer meg egyszer megfogadtam már, hogy leszokok arról, hogy a tartalom elolvasása nélkül, plakát, cím és/vagy színész alapján választok filmet. De ez most sem jött össze. Tetszett a plakát és láttam, hogy Rami Malek szerepel benne, mondom: Mi bajom lehet belőle?

Hát sok.

Nem hiába, kevés börtönös és abból megszökős filmet ismerek. Mikor megtudtam, hogy erről szól, mondom legyen, a A remény rabjai (1994) is kellemes csalódás volt.

Hát ez kevésbbé. Felépítés jó, karakterfejlődések… Valakinél több, valakinél kevesebb, van akinél pedig semmi (ha csak a romlás nem számít..). Összeségében még sem mondanám egy rossz filmnek, de hogy többet nem nézem újra, az is fix.

Több csillagot nem tudok rá adni, mert ennél szerintem nem jobb (és a százaléknak meg sem kottyant), de kevesebbet sem adok, hiszen attól mert nem az én stílusom, még lehet jó film valami… :))

Te jó ég! A film megnézése előtt megnéztem az értékeléseket és félve kezdtem bele a nézésbe…Már az első fél óra meggyőzött abban, hogy engem ez a film nagyon érdekel. Charlie Hunnam eszméletlenül jó színész, itt totál másik arcát ismerhettem meg. Rami Malek pedig ismét bebizonyította, hogy csúnyácska arcát leszámítva is milyen tehetséges!
A történet arról szól, hogy a franciák milyen kegyetlenek voltak, micsoda táborszerű börtönöket rendeztek be…Nincs kegyelem senkinek sem, még a guillotine is befigyel a távolból…
Hősünk története pedig tényleg megtörtént. És még hány embernek kellett spoiler szenvednie?!
Kedvenc film lett. Ajánlom.

Aki egyszer – még ha ártatlanul is – elítélésre került gyilkosságért a századeleji Franciaországban, és esetleg Francia Guyana-ba került, akkor kezdhette elfelejteni szeretteit, a szabad életet, mert onnan szökés nem volt lehetséges. Keményebbnél keményebb megpróbáltatások, nullás út, magánzárka és a végén…az Ördög-sziget.
Az emberi tűréshatár, ugyanakkor az élni akarás, az életösztön megnyilvánulása ez a film. Papi és Dega erősebb köteléket ver egymás között mint sokszor a családtagok. Semmi áron el nem árulják a másikat, kitartanak a végsőkig és amikor már úgy érzik nincs remény, akkor is felcsillan valami a napfényben vagy az óceán hullámain.
Megrázó, megdöbbentő, mely után szedegetned kell az állkapcsodat a földről…

Az eredeti film se tetszett annyira, hát még ez. Maradok inkább a könyvnél.