Peacemaker (1997) 67% 63★

Egyike ez a mozi a „végtelenszer elkezdett, sosem befejezett” nézéseimnek, de végre a végére érve azt kell mondanom, nincs szégyellni valója – ha mégis, az maximum csak kortüneti sajátosságokból származhat, bár ezek ellenpontozása végett rengeteg váratlan és meglepő pozitívumot tud felmutatni. Rögtön ott van ezek között a felismerés, miszerint George Clooney a kilencvenes évek közepén tökéletes James Bond lehetett volna, és mint ilyen, talán még adekvátabb választásnak is tűnhet a legelőször Connery által képviselt eredeti Bond-ideál visszaállításához.

Clooney mindenesetre sosem lett Bond, de a Peacemakerben jól megmutatta, hogyan csinálná, legalábbis ami az akciót és a lehetetlen helyzetek megoldását illeti. A film a hidegháború utáni zavarodottságban, az apró tűzfészkekben és káoszban felfedezhető veszélyforrásokra építi konfliktusát – alig néhány évvel 911 előtt nem tapogatózik rossz helyen, de mai szemmel nézve már nagyon érdekes, hogy a szórakoztatóipar milyen jól felismerte Amerika kilencvenes évek végi kitettségét a távolból érkező terrornak, de túlbecsülte a Szovjetunió összeomlásából származó esetleges kockázatokat. Sőt, bár a film dramaturgia terén nem lépi át a megszokott „amerikai hős megmenti az ovisokat, New Yorkot és a nőt” hatásmechanizmust, de képes valamiféle betekintést engedni a túloldalra, azoknak a megkeseredett embereknek a világába és nyomorába, akiket az amerikai demokrácia-import tett tönkre.
Mindezen túl az egyértelmű filmélmény egy korrekt akciómozit takar thrilleres jegyekkel felvértezve, nagyon minimális konspirációval. A technikai kivitelezés igazából tökéletesnek hat, a filmesek ügyeltek, hogy ne vállalják magukat túl akár látványos trükkfelvételek, akár akciójelenetek terén. A műsoridő kétségkívül hosszú, viszont az elmesélt történet kitölti ezt az időt. Különösen örömteli látni, hogy Kidman és Clooney kettősét nem hajszolják bele valamiféle románcba, illetve hogy a két karakter kimondottan jól kiegészíti egymást a különböző szituációkban.

A kilencvenes évekbeli, egyébként egyáltalán nem rossz felhozatalban ez egy teljesen korrekt, jól muzsikáló alkotás, plusz nem egy kortársával szemben egyáltalán nem öregszik csúnyán…

Annyira nem akartam írni róla, de eszembe jutott pár gondolat, amikor nem tudtam aludni. Random nyomtam rá, hogy megnézem, mert feljött, hogy leveszik a Netflix kínálatából. Mikor rögzítettem a megnézést, kétszer is meglepődtem, egyrészt hogy én ezt egyszer láttam már (totál nem emlékeztem rá) másrészt hogy milyen régi film, (1997-es) de így értem a témaválasztását.
Nicole Kidman itt még nagyon fiatal, szinte babás az arca, viszont a sylist tevékenység kb nulla volt, nagyrészt egérszürke kosztümben futkosott, haja zsírosan lógott, bár segített, hogy a naturális szépsége átjöjjön. George Clooney rendben volt, illett rá ez az tűzön-vízen-levegőben akciófiguráskodás.
Én úgy gondolom, ilyen típusú akciófilmeket már nem csinálnak, vagy csak nagyon ritkán. De valóban nem öregedett rosszul, mert az akciójelenetek rendben voltak.
A végén már hosszúnak találtam, és összességében csak közepes élményt nyújtott.

Fogalmam nincs, miről szól, jó-e, vagy mi ez a film.
Csak azt tudom, hogy egy karácsony után unokatestvéremmel mindenáron moziba akartunk menni és ezt adták az azóta kínai kacatbolttá avanzsált kisvárosi moziban, rajtam pedig a kék-fehér csíkos kötött pulcsim volt egy felnőttesnek ható bizsu fülbevalóval, amiket karácsonyra kaptam és irtó menőnek éreztem tőle magam.

Tipikus amerikai film. A hős amerikaiak megakadályozzák a borzalmas nukleáris támadást. Amikor George Clooney még Ross doki volt. És amikor Nicole Kidmannek még több volt a természetes az arcában…
Ami külön tetszett, hogy a „bimbózó románc”, ami a leírásban említve van, még véletlenül sem jelenik meg a filmben, csak az utolsó jelenetben. A mostani filmekben a főhős és főhősnő már a film közepén lefeküdt volna egymással… úgyhogy ez nagyon tetszett.
És bevallom, én ezt a filmet főleg azért néztem meg, mert Pozsonyban forgatták: az üldözős jelenetet az Óvárosban (Kapitulská, Michalská, Ventúrska, Hviezdoslav tér – a lövöldözős jelenet), ahol még véletlenül sincs autós forgalom :D; a jelenetet, amelyikben az orosz (?) diplomatát (?) lekötözik és kilopják a szánítógépes adatbázist, a Prímás palotában; a templomos jelenetet, ahol meghal a szerb és próbálják hatástalanítani a bombát, a Szent Márton-dómban.

Kicsit hagyományos, de jó akciófilm, ahol ellopnak egy atombombát, Ross doki Nicole Kidman társaságában meg utánaered. Itt autó meg ember viszi a bombát, persze sejthető a film vége, de annyira kicsit más, hogy itt a főhős nem hódítja meg a főhősnőt, csak egy sört isznak meg amit mi nem látunk már.