Papa, én nő vagyok! (1989) 73% 20★

Limonádé filmecske, a trailere ütősebb volt. Tele van cuki poén-ötletekkel, sajnos a kivitelezés néha laposra sikerült, és a színészek sem győztek meg: a történet 1 óra után kifulladt. Estére jó mosolyogni, de ebből az ötletből sokkal-sokkal többet is ki lehetett volna hozni, megvolt benne minden lehetőség. Kár, hogy a rendező nem tudott élni vele.

Ó azok a gyerekkori megboldogult tékás évek =) Szerettem nagyon ezt a filmet, mennyire más szemmel nézem és értékelem most így, felnőtt fejjel :) Érdekes kis kalandok ezek…

Bevallom, nem vártam túl sokat ettől a filmtől, és tényleg nem egy filmművészeti csúcsteljesítmény – de pont ez az egyszerűsége tette számomra élvezhetővé. Nem akar több lenni, mint ami: egy könnyed vígjáték, egy kis esti kikapcsolódás.
A történet alapötlete kedves – egy apa próbálja feldolgozni, hogy kislánya hirtelen felnőtt nő lett, és ez milyen elképesztő (és néha abszurd) helyzetekhez vezet. A kivitelezés nem mindig találja el az arányokat, időnként túljátszott vagy kissé erőltetett jelenetekbe csúszik, de összességében sokkal elviselhetőbb, mint a mai vígjátékok nagy része – kimondottan élveztem, hogy nincs tele alpári vagy gusztustalan poénokkal.
A színészi játék nem kiemelkedő, de épp elég ahhoz, hogy működjön a film. A karakterek nem mélyek, de a helyzetkomikum és a sztori lendülete elviszi a hátán az egészet. Nem egy örök kedvenc, de ha valaki egy laza, esti kikapcsolódásra vágyik, ez a film jó választás lehet.

Teljesen megtudom érteni milyen nehéz az apáknak mikor felnő a gyerekük. Nagyokat röhögtem rajta. Iszonyat vicces volt. Jó volt visszanézni az időbe. Nagyon tetszett a hangulata. Jó ruhák voltak benne.