Pán Péter és Wendy (2023) 54% 60★

Lassan úgy vagyok vele, hogy a Disney-t most már tényleg fejbe kéne csapni, hátha magához térne és befejezné a remake gyártást, mert nagyon nem megy neki.
Mielőtt belelendülnék, leszögezem, hogy nem olvastam az eredeti történetet, de a rajzfilmeken nőttem fel, láttam mind a 2003-as, a 2004-es és természetes az örök kedvenc 1991-es Hook filmet, ami igaz, hogy inkább folytatása az eredeti történetnek, de mindegy! A világ elméletben ugyanaz, Robin Williams-et pedig csak imádni lehet.
Na most, mi a közös a fent megnevezett összes (rajz)filmben? Kedves Disney, ha ezt olvasod (úgy sem fogod), akkor megsúgom: Van bennük szín! Látni a cselekményt!
Nem egy sötét, mocsárra emlékeztető színvilággal dolgoznak, ami valljuk be elégé visszaüt, ha éppen, nem is tudom, Sohaországban játszódik a cselekmény, ami ugye a gyerekeknek az önfeledt játék és kaland világa lenne.
Oké, szóval színek megint nincsenek, szereplők: Jude Law mint Hook. Ezt úgy meg kell emészteni, tekintve, hogy legutóbb Albus Dumbledore-ként volt hozzá szerencsém… És valahogy ápolt külsővel jobban tetszett, mint ezzel a hínár fejjel. Az meg, hogy ennyire próbálták erőltetni a Péterrel való kapcsolatát (ne gondoljon senki rosszra, egyszerűen próbálták megmagyarázni, hogy miért is kezdett el ez a kettő harcolni egymással) számomra elcsépelt volt. És ha már Péter…
Ez a Péter, nem a gyerekkorunk Pán Pétere, aki mindig kapható egy kis csíntevésre; aki makacs és durcás, ha nem az történik, amit ő akar; akitől tudjuk, hogy a csodához nem kell más, csak hit, bizalom és egy kis tündérpor. Ez a Péter vagy bizonytalan vagy már-már megkeseredett. És sajnos ez a színészen csúszott el, mert ahogy utána néztem, a Pétert alakító Alexander Molony eddig elég rövid pályafutással rendelkezik, szóval nem biztos, hogy rögtön mélyvízbe kellett volna dobni egy ilyen főszereppel.
Wendy… Wendy ott volt, hogy bizonyítsa nekünk, a nézőknek, a gyerekeknek, hogy nem rossz dolog felnőni, hiszen annyi mindent megtehetünk, megvalósíthatunk majd. Ez nem is lett volna rossz gondolat, ha nem egyik percben a „gyerek-akarok-még-maradni” hisztijét hallhatjuk, hogy aztán 5 perccel később már hittérítő legyen.
Ami pedig Csingilinget illeti… Röviden: A Disney arcon köpte saját magát ezzel a szereplőválasztással. Felépített egy egész brandet a kis zöld ruhás, szőkehajú, önfejű és pukkancs tündérke köré, hogy azt ezzel a filmmel semmissé tegye. Több hozzáfűznivalóm nincs ez ügyben.

Összegezve:
Kellett nekünk ez az új adaptáció? NEM!
Jó is lehetett volna? Itt-ott megcsiszolva a színészi játékot, egy élénkebb, vidámabb színvilággal, és persze egy nem ennyire szájbarágós forgatókönyvvel, talán igen.
Zavart a színészválasztás? Volt már szerencsém nem szőke Csingilinghez (lásd: Hook (1991), szóval ez zavart volna a legkevésbé, ha karakterhű marad. De ez úgy mindengyik szereplőről elmondható.
Lehet róla bármi pozítivat is mondani? Biztos, én most nem tudok.

Sajnos ott tartok, hogy nem tudok csalódni a Disney élőszereplős remake-jeiben, mert csak rezignáltan elfogadom a tényt: Nem lennék most gyerek! Nem egy ilyen Disney-vel.

A képi világ jó volt, de egyébként untam a történetet.

A streaming-premier teljes mértékben érthető volt, hiszen a Peter Pan és Wendy a nem jól sikerült adaptációk közé sorolható: a karakterek árnyalása és a kvázi folytatás bár tartogat magában némi potenciált, de mind a személyiségek, mind a történet szintje nem üti meg az opcionálisat, arról nem beszélve, hogy tipikusan fiataloknak szánt alkotásként a kalandjelenetek és a színészi játék is szándékosan túltolt – még ha Jude Law rendben is van. Igazából nem tudom ajánlani senkinek, mert a mondanivaló bár rendben van, de minden más aspektusában gyenge, melynek köszönhetően a felnőtteknek túl gyerekes, a gyerekeknek pedig már-már kínos, így őszinte leszek: a big data és a folyamatos nézői visszajelzések analízise alapján ki gondolta azt vezetői szinten, hogy erre az alkotásra ilyen formában szüksége lehet a filmiparnak?

Értékelés: 3/10

Wendy színésznője tökéletes választás volt, viszont Jude Law bármilyen jó színész és bármennyire szeretem, én sosem így képzeltem el Hook kapitányt. És persze számomra a 2003-as Jeremy Sumpter alakította Pétert nem lehet lekörözni.

Alapvetően szeretem Pán Péter történetét, de ez nem lesz a kedvenc feldoldogzásom. Nem vagyok válogatós, nem zavarnak az újtások sem túlzottan, de van ami azért mér tényleg erőltetett. Azt nem tudom mondani, hogy a minősége rossz a filmnek, mert nem az, nyilván volt rá pénz, de akkor is olyan semmilyen maradt. Amit értékelni tudok az Jude Law alakítása, nem okozott csalódást. Egyébként olyan egyszer meg lehet nézni kategória.

Az egész film olyan semmitmondó volt. A szereplők felejthetőek, a sztori úgy szintén. Nyomokban tartalmazott emlékeket az általam ismert Pán Péterről.
Az elején volt egy kis Narnia-vibe-om, aztán lankadt a figyelmem. Még jó, hogy mostanában közelében sem voltam mozielőzeteseknek és véletlen se mozib ültem be rá.

A Pán Péter és Wendy összességében egyszer nézősre sikerült. Ami számomra kicsit meg tudja menteni, az Jude Law alakítása, aki tökéletesen hozza Hook kapitány karakterét, habár lett volna még benne potenciál, amit sajnos a forgatókönyvírók nem tudtak, vagy nem akartak kibontani. Ami pedig a film üzenetét illeti, ha az erőltetett történetmeséléssel és a karakterek kiforgatásával elidegeníti a közönségét, soha nem fogja tudni azt kellően átadni, ezt a keskeny középutat pedig úgy tűnik, egyre nehezebben találják meg a filmkészítők.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2023/05/08/pan-peter-es-wendy…

Nagyjából azt kaptuk, amire számítottunk. Aranyos történet, kedves karakterek, gyönyörű látványvilág és jó mondanivaló.