Öten a mennyországból (2004) 83% 8★

Régóta várt rám a film, és most jó pillanatomban is kapott el, jól esett a lelkemnek.
Főszereplőnk halálával kezdődik, aki a mennybe kerülve 5 emberrel találkozik, akik végigmennek vele élete nagyobb pillanatain, és megmagyarázzák számára, miért úgy alakult az élete ahogy, felszínre hoznak elnyomott emlékeket, és olyanokat, amiket ő maga nem tudhatott, de immár a birtokukban átértékelhetett nem egy helyzetet és embert.

Idős főszereplőnk kudarcnak érzi életét, hogy semmi „érdemlegeset” nem tett, de végül még is rávezetik, hogy semmi sem véletlen, már a létezésével és apróbb cselekedetekkel és nagy hatással volt mások életére, akár tudta, akár nem.

Különösen tetszett, hogy az 5 ember, akikkel találkozik, egyáltalán nem azok, akiket várt és a legjobban ismert (pl. családtagok). Kettő emberrel még csak semmi kapcsolata sem volt, egyet csak látásból ismert, egy valamivel közelebbi ismerős volt, és egyetlen egy volt, akivel életében tényleg szoros, közeli kapcsolata volt.

Bár a koncepció nagyon ötletes, azért megvannak a hibái. A CGI-on nagyon látszik a kora, a történet pedig gyakran a giccs szélén egyensúlyoz, olykor át is csúszik párszor.
De most nem tudtam haragudni rá, egy könnycseppet is elmorzsoltam a végén, szép volt az üzenete és persze a lezárása is. Jól esik néha ilyen pozitív filmet is nézni és az átlagembernek is vígasztaló egy ilyen főhős, aki nem egy társadalmilag nagyra tartott munkát végzett, nem voltak nagy kalandjai, utazásai, és semmi világmegváltó, vagy rekorddöntőt nem tett, még is boldog életet élt és az emberek szerették, megbecsülték, még ha nem is ismerték annyira.

Spiri film. Ilyen üzenetek, mint hogy minden kapcsolat hatással van a másikra, minden összefügg.. sose tudjuk, hogy az amit teszünk milyen fontos lehet egy életen át.. bízzunk magunkban… ilyesmi.