Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal (1980–1981) 89% 177★

Beállok a sorba én is, mivel nekem is gyerekkorom egyik kedvenc meséje, de még a mai napig is szeretem, és képes megnevettetni, megríkatni. És ahogy mások is írták már, gyerekeknek és felnőtteknek is jó szórakozást nyújt, és a mondanivalója miatt tanulságos is.

Gyerekkorom kedvenc rajzfilmje, (sőt, a mai napig). Szerintem gyerek és felnőtt számára egyaránt érdekes és izgalmas kis rajzfilm. A zenéjét is nagyon szeretem ♥ Tanulságos és okos, szerintem a gyerekeknek ez a jó rajzfilm, nem pedig a mai mű és bugyuta filmek. Nils életét követjük, hogy miként változott meg és hogy ezt miként éli meg. A végén persze minden helyre jön, de a részek során hatalmas karakter és jellembeli fejlődésen megy keresztül, ezzel is rávilágítva eddigi hibáira. Nagyon egyszerű és jellegzetes karakterek vannak (a bölcs öreg Akka, a kicsi és hiperaktív, idegesítő Pocok…stb.), de mégis mind nagyon szerethető. Nekem Gorgó, Batuka, Gyuró és Smöre voltak a kedvenceim. A legjobb rész, amikor tűz van az erdőben és Nils megmenti a kis mókusokat, a másik kedvenc pedig amikor a városban életre kel éjjel a szobor.
Nagyon sok érzelem van ebben a sorozatban, a természet szeretetére és tiszteletére tanít. Az animáció nagyon szép, igényes és kidolgozott.
A vége kicsit szomorú a sorozatnak, de szerintem gyönyörű, kicsit néha meg is könnyezem.

Mind ezt a filmet, mind a sorozatot nagyon szeretem. Talán a sorozatot kicsit jobban, hiszen az egy sokkal bővebb változata a történetnek. Rettentően igényes rajzfilmről van szó: a történet, a zene és az animáció együttesével egy csodás rajzfilm született. Mai napig mindig nézem, ha játssza a televízió, sosem unom meg, pedig már nem vagyok gyerek.

Tévesen van odaírva, hogy svéd, mivel svéd maga a könyv, de az anime az japán-osztrák korprodukcióban készült egy svéd regény alapján. Ezt sokan keverik, vagy nem tudják.

Egyébként gyerekkorom egyik meghatározó darabja volt annak idején még az első magyar szinkronnal. Anyámékat az őrületbe kergettem vele, annyit néztem, mert fel is vettük videóra. :)

Gyermekkorom kedvenc meséje. :)

Szerintem felnőtt fejjel nehéz erről a meséről nyilatkozni.
Gyerekként nagyon imádtam, és bármikor bármelyik részre odahuppantam a kanapéra. Miért ne lett volna jó? Kalandos volt, varázslatos volt, állatos volt, tanulságos volt.
Húsz évvel később végignézve azért már egész más. Voltak részek, amiktől kimondottan a falra másztam, vagy a szinkron, vagy a bugyutaság, vagy ezek tetszőleges kombinációja miatt. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy most végignézve is tanulságos, az ember és a természet viszonyát nagyon jól mutatja be. Mellette pedig hősünk is mindig olyan kalandokba keveredik, ahol fontos döntéseket kell meghoznia. A viselkedésének változása valóban példa lehet a gyerekeknek. Az már más kérdés, hogy a mai gyerekekkel szerintem sokkal hamarabb meg kell nézetni ezt a mesét, mint régen, mert mire idősebbek lesznek annyira, hogy tényleg minden mondanivalót megértsenek belőle, addigra már nem fogják megnézni, mert egy mai gyereknek ez sajnos már gagyi lesz.

Egy utolsó gondolat még az ember és természet viszonyának bemutatása kapcsán: szerintem sokkoló, hogy egy ilyen régi történetben már mennyire odafigyeltek a környezettel való egyensúly megtartásának szükségességére, mekkora hangsúlyt fektettek arra, hogy ezt a gyerekekkel is megértessék. Ehhez képest hol vagyunk mi? Évszázados lemaradásban…

ez a feldolgozás, és CSAK EZ a jó!:) érdekes megfigyelni, hogy akkor még nem tudtam,miért, de Mártont nagyon nem szerettem Pelyheskével….mindenki mást bírtam. Nils karakterfejlődése óriási.

Nagyon szép cooperációs animáció.
A magyar szinkron is jól lett összeválogatva, csak gyakran előfordul, hogy egyik-másik vadlúd nem a saját hangján szólal meg. (Pl Gunnert az első pár részben Gyabronka József, majd később Kassai Károly szinkronizálja, de olyan is előfordult- valószínűleg véletlenül- hogy Siri Ingrid hangján beszélt egy darabig. Ezenkívül zavaróak a töltelékszövegek, meg nyögdécselések, amik semelyik másik szinronban nem fordultak elő, ilyen pl Szmöre egyfeszt nyammogása, mikor éhes, vagy mikor Pocok bajban van, folyamatosan jajong, meg beszél magában „jajnekem” "jajalábam", stb… Biztos úgy gondolták, ettől viccesebb lesz, de sajnos inkább csak idegesítő. Egyébként az ilyen töltelékszöveg jellemző a korabeli gyerekrajzfilm szinkronizálásra, számomra rejtély, ez mi miatt van.)
Vannak benne furcsaságok, pl a kilencedik részben megjelenik egy mosómedve… Ne feledjük, Európában vagyunk, valamikor a 19-20 század fordulója környékén, tehát még nem igazán volt divatja annak, hogy átlagproli a megvásárolt egzotikus állatát szabadon eressze, mert megunta, pláne nem Svédországban. :D
Mindezen hibái ellenére érdemes megnézni, mert bűbájos történet, mint olyan sok Selma Lagerlöf majdnem minden története.

Gyerekkorom másik meghatározó „meséje” spoiler és minden perce aranyat ér. Nagyon kedves ki emlék. :')

A könyv sokkal mélyebb és jobb. :P Milyen meglepő vélemény. Na de ez sem rossz, mai gyerekek is szívesen nézik és sokat lehet nekik tanítani az élővilágról, ha a filmet vesszük alapul és beszélgetünk róla.