Nils teljesen hétköznapi kisfiú volt eltekintve attól a rossz tulajdonságától, hogy rendszeresen kínozta családi gazdaságuk állatait. Amikor egy napon a szülei elmennek otthonról, egy kis manó bukkan fel, akit Nils ugyancsak elkap és kínozni kezd. A manó hiába rimánkodik, Nils nem engedi szabadon a manót. Gonoszsága elnyeri méltó büntetését: a manó törpe-méretűvé varázsolja, és ettől kezdve megérti azt is, miről beszélnek az állatok.
Amikor Nils rájön, hogy korábbi gonoszságai miatt a háziállatok nagyon dühösek rá, elmenekül előlük: megkapaszkodik egy Márton nevű, költözni készülő lúd tollába, és elkezdődnek izgalmas kalandjai, melyek során megtanulja szeretni és tisztelni a természetet.
Timi98 értékelése
Timi98
2 hozzászólás
Gyerekkorom kedvenc rajzfilmje, (sőt, a mai napig). Szerintem gyerek és felnőtt számára egyaránt érdekes és izgalmas kis rajzfilm. A zenéjét is nagyon szeretem ♥ Tanulságos és okos, szerintem a gyerekeknek ez a jó rajzfilm, nem pedig a mai mű és bugyuta filmek. Nils életét követjük, hogy miként változott meg és hogy ezt miként éli meg. A végén persze minden helyre jön, de a részek során hatalmas karakter és jellembeli fejlődésen megy keresztül, ezzel is rávilágítva eddigi hibáira. Nagyon egyszerű és jellegzetes karakterek vannak (a bölcs öreg Akka, a kicsi és hiperaktív, idegesítő Pocok…stb.), de mégis mind nagyon szerethető. Nekem Gorgó, Batuka, Gyuró és Smöre voltak a kedvenceim. A legjobb rész, amikor tűz van az erdőben és Nils megmenti a kis mókusokat, a másik kedvenc pedig amikor a városban életre kel éjjel a szobor.
Nagyon sok érzelem van ebben a sorozatban, a természet szeretetére és tiszteletére tanít. Az animáció nagyon szép, igényes és kidolgozott.
A vége kicsit szomorú a sorozatnak, de szerintem gyönyörű, kicsit néha meg is könnyezem.
Mind ezt a filmet, mind a sorozatot nagyon szeretem. Talán a sorozatot kicsit jobban, hiszen az egy sokkal bővebb változata a történetnek. Rettentően igényes rajzfilmről van szó: a történet, a zene és az animáció együttesével egy csodás rajzfilm született. Mai napig mindig nézem, ha játssza a televízió, sosem unom meg, pedig már nem vagyok gyerek.
Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal (1980–1981) 89%
