Nagy Sándor, a hódító (2004) 58% 164★

Én szeretem a nagyszabású, monumentális filmeket, de ez túl hosszú. És ez a szerep Brad Pitt-nek anno jobban állt volna. Nekem hiányzott a karizmatikus személyiség, akit követni lehet. Ezért az emberért nem lett volna érdemes meghalni. Colin Farrell-ből ez a fajta nagyság hiányzik. Kár. Viszont a többiek tetszettek: Angelina Jolie, Jared Leto, Val Kilmer. Jonathan Rhys Meyers-ből viszont keveset láttam, ezt azért sajnálom, hogy neki most csak ennyi jutott.
A babyloni díszlet valami fantasztikusan gyönyörű.
Nagy Sándort én ennél összetettebb személyiségnek gondolom. Itt egy dicsőséghajhász hisztigép. De ő ennél több volt, különben nem tudott volna ekkora birodalmat meghódítani, ennyi embert, ennyi ideig maga mellé állítani. Hiányzik innen még jó pár dolog, ami miatt tisztelték, szerették és követték.

Biztos sokan furán fognak rám nézni, azután, hogy ezt mondom: nekem ez egy kedvenc film. Számomra abszolút nem volt unalmas, minden percét szeretem, történetet, a színészeket, a zenét. Nem változtatnék rajta semmit. Egyébként is Nagy Sándor a kedvenc történelmi személyem, és Colin miatt meg aztán végképp biztos volt, hogy nem hagyom ki. Nem tudom hányszor láttam már, de legalább 4-5-ször, csakis eredeti nyelven. Egyetlen egyszer néztem bele szinkronosan, de mikor meghallottam, hogy Colin magyar hangja Kálloy Molnár Péter, majdnem gutaütést kaptam, és rögtön el is kapcsoltam.
(Később lett érdekes, mikor Jared Leto is a kedvencek közé emelkedett, hogy ebben a filmben őt akkor még észre se vettem.)

Szeretem a történelmi, és a mitológiai témájú filmeket, de a Nagy Sándor olyan elképesztően hosszú és unalmas, hogy már az első óra után éreztem a fenekem.
A története nagyon csapong, a legtöbb tettét csak megemlítik, a csatákból alig lehet látni valamit, a jelenetek között néha nincs kapcsolat. Mondjuk az egészet az öreg I. Ptolemaiosz meséli el, és lehet, hogy már nem emlékszik Pontoszan.
A színészek egyáltalán nem illenek a szerepekre.
Farrell babaarcú Nagy Sándora semmilyen karizmát nem tud mutatni, nem hittem el, hogy ő egy legendás hadvezér (ráadásul Kálloy Molnár Péter a szinkronhangja, ami még jobban rombolja az összképet). A többiek is úgy vannak, néhol jobban, néhol rosszabbul alakítanak.
A film nem tudja eldönteni, hogy mire akar fókuszálni: a hadvezérre, vagy annak magánéletére, esetleg az uralkodóra. E három között „szaladgál” és igazából egyik oldal sem domborodik ki, mindenből kapunk egy keveset. Ezért a film nagyon gyorsan unalomba fullad. Szegény Alexadrosz Jared Leto és Rosario Dawson között vívódik. spoiler
A csatajelenetek néhol követhetetlenek, egyáltalán nem éreztem azt, hogy dobnának valamit a filmen.
Láttam, köszönöm, többet nem kérek belőle.

Végigszenvedtem, pedig nem lett volna annyira nagyon rossz, de rettenetesen hosszú.

Számtalan szidalmat hallottam erről a filmről, szinte csak arról ismert. Személy szerint nem tagadom, nem legjobb alkotás sem Oliver Stone sem Colin Farrel részéről (de azt nem lehet tagadni, hogy egy óriásit rúgott felfelé a karrierjével), sem mások részéről mégis nem egy unalmas munkát adott ki mindenki a kezéből. Főleg, hogy most még eredeti nyelven a bővitett változatot sikerült megnéznem mégsem tartottam akkor sem hosszúnak és unalmasnak.

Rossz film, kedvenc színészekkel.

Nekem azt mondták, hogy ez a film amúgy jó.:D
Hát nem.

Semmi koherencia nem volt az egészben. A dramaturgiai megoldások erősen a Szulejmánra hajaztak, főleg a Jolie-s jelenetek. Colin Farrell úgy kiabált a lován, mint egy jóllakott óvodás amikor repetát kér a menzán. Jared Leto ezzel a fekete szemfestékkel, olyan volt, mintha egy Mars-os koncertjéről ugrott volna át forgatni. Amikor pedig megszólaltak ezek a polifónikus Nokiacsengőhang zenék…. :DD Abszolút mélypont.

Értelmetlen szövegelés, szörnyű színészi játék, ronda kivitelezés, 2 és 3/4 óra. Ezt is túléltük. :D

Régen jobban lenyűgözött ez a film. Most jobbára zavart, hogy túl sokszor beszélnek rímekben benne, rengeteg hasonlattal tűzdelve, amire nem hiszem, hogy annyira nagy szükség lett volna.
A személyét szerintem jól sikerült elkapniuk, azt hogy mik lehettek a vágyai és a hirtelen haragos pillanatait. Érdekes volt viszont, hogy ezt mind az anyjára vezették vissza. Persze a szülők nem egészséges kapcsolata szerepet játszathatott a személyisége kialakulásában, de az inkább tény, hogy a nagy embereknél akik nagy tetteket visznek véghez, nincs mindig teljesen rendben minden odabent. Valamilyen oknál fogva.
Ami a szexualitást illeti, én úgy éreztem, hogy túl nagy szerepet kapott. Olyan hollywoodias módon. Persze a mai embernek érdekes/megbotránkoztató, hogy kb. mindenki mindenkivel csinálta akkoriban, hisz az ókorban sokkal lazábban kezelték ezt a témát, de pontosan az ilyen filmek miatt van, hogy az átlag embernek az ókorról rögtön az LMBT jut eszébe. Ebből a szempontból nagyon Alexandrosz magánéletére koncentráltak, és sok fontosabb pillanatot az életéből épp csak megemlítettek.

Ezt filmet egyetlen egy szóval lehetne értékelni: unalmas. Túl sok a szöveg, túl hosszúak a jelenetek. A történetet mesélő mondja el, így a filmben valójában semmi nem történik. És ezt nézi az ember több, mint 2 órán keresztül. Teljesen kikészített.
De hogy valami jót is mondjak, a ruhák és a díszletek nagyon tetszettek. Gyönyörűségesek voltak. :)

Ez a film olyan volt, mint Nagy Sándor birodalma: területileg haralmas (hosszú), de egységben gyenge (felületes).
Volt benne potenciál, de Colin Farren szerintem borzasztó választás volt; egy karizmatikus karakter kellett volna, aki egyezerre világi polgár, hedonista, hadvezér és kiváló stratega, gyermek és férfi egyszerre, aki tud szeretni, de könyörtelennek is lenni. Hát.. itt egy picsogó ficsúr volt, akit kaptunk, „köszönjük”.
Összességében nem volt rossz, de hiányzott a filmből valami, ami megragad és nem ereszt. Guilty pleasure azért volt benne, 2004-ben ez elég merész lépés volt, de igazából ennyi, ami kiemelhető. Minden más átlagos volt.