Bong Sun egy szókimondó rendőrnő, aki agyára megy kollégáinak, ráadásul az ügyfelekkel is mogorva, mégis minden vágya, hogy őrmesterré előléptessék. Egy komolyabb zűr után főnöke pszichológushoz küldi, aki sajátos módon próbál segíteni rajta. Szinte ezzel egy időben Bong Sun megismerkedik egy… [tovább]
Várólistára tette 6
Kiemelt értékelések
Melanii
Magáról a sztoriról nem sokat mondanék, hisz konkrétan ott az egész a leírásban.
Bong Sun egy szeretethiányos nő, aki nem tudja milyen érzés szeretni és szeretve lenni. Nehezen bízik meg az emberekben mert attól fél, hogy magára hagyják. Ha valaki viszont közel kerül hozzá hamar rájön, hogy ő valójában egy melegszívű teremtés. Voltak pillanatok főleg az elején amikor megkérdőjeleztem az épelméjűségét. Egyszer-kétszer úgy viselkedett mint egy veszett kutya a szó szoros értelmében.
Jae Hee a nem is annyira titokzatos parkolófiúnk, aki már sok éve elkötelezte magát a számára fontos emberek mellett bűntudatból, lelkiismeretfurdalásból és valószínűleg sajnálatból, talán pici kötelességtudatból is.
Hwa Young természetesnek veszi azt, hogy Jae Hee a rendelkezésére áll. Sosem kéri ki a véleményét vagy éppen a beleeggyezését. Magához láncolja őt és esze ágában sincs elereszteni. Úgy véli nélküle képtelen lenne boldogulni. Elvárja, hogy ott legyen mellette és mindenben támogassa.
Kim Dalt sok jelzővel tudnám illetni. Hisztérika, rendetlenség, pénzhajhász. Ami tetszett benne, hogy őszinte volt (már amikor…). Szereti lehúzni a gazdag pasikat és odáig van a márkás cuccokért. A vége felé talán már valamilyen szimpátiát is éreztem felé.
Tae Hwa a drága pszichológus dokink, aki mindig az adott páciense oldalán állt. Mindig csak iránymutatást adott, konkrét választ nem. :D
Annyi vérből sebzik, valahogy mégis a képernyő előtt tartott. Azt mondjuk nagyon sajnáltam, hogy a rendőrörsön a kollégák nemigen bontakoztak ki. Csak Ma Roo nevére emlékszem, mert neki talán volt is valami kis szerepe.
Tele van klisével és néha úgy éreztem,mintha én magam írtam volna a forgatókönyvet. Tipikus gazdag-szegény, fölösleges harmadik sztori, mégis képtelen vagyok nem kedvelni ezt a történetet. Az agyadat simán kikapcsolhatod mellette, gondolkodásra nem lesz szükséged.
