Mirai Nikki – Another : World- (2012–2012) 82% 5★

Akartam is látni, meg nem is. Vonzott ez a dorama, talán azért, mert a női főszerepet Gouriki Ayame alakítja, akit egyszerűen imádok, illetve Okada Masaki is szuper édes a maga 180 centijével és kócos-bongyor frizurájával. Meg kíváncsi is voltam, mit hoznak ki ebből az egészből.

A Mirai Nikki live action nem teljesen követi az anime/manga eseményeit; sokkal barátságosabb, mondhatni emberségesebb, kevésbé pszichopata, és bár itt is vannak durván wtf kategóriás megoldások, mégis sokkal elfogadhatóbb volt számomra, mint az anime. A szereplőkről nem is beszélve, akik egy-két kivételt leszámítva kicsit sem voltak olyan ritka kretének, mint az animált elődben.

Azért van pár dolog, amiben hasonlít az alapsztorihoz. Adott egy Jövő Napló és egy gyilkos játék, bár redukált létszámmal. A névrokonságot viselő Yuno majdnem olyan elmebetegnek látszik, mint rózsaszín alternatívája, viszont itt ez inkább csak egy külső burok. Megőrizték a rendőr karakterét is, viszont más jellemvonásokat kapott, ő volt az egyik kedvencem. Tetszett, hogy nagyban épít az emberi kapcsolatokra, egymás gyilkolászása mintegy mellékes ízt kap, ráadásul semmi sem az, aminek látszik.

Fontos szerepet kapott a szerelem, a barátság és a család, csupa szokványos téma, kicsit unalmas, elkerülhetetlen életigazságokkal. Akadt benne csavar bőven, vannak ugyan kiszámítható pontok, de olyanok is, amikre nem lehet számítani. Sajnos nem mentes a logikai bakiktól, és a felosztásával is vannak gondjaim. Az első hat rész során gyakorlatilag ledarálódik a játék, és a nézőben jogosan fogalmazódik meg a kérdés, hogy akkor még mi fog majd' ugyanennyi részen keresztül tartani?

Nekem mondjuk egyébként sem tetszett az egy rész / egy gonosz felállás, a sorozat felénél pedig bejött egy olyan bosszantó epizód, ami miatt majdnem hagytam az egészet a francba, viszont aki képes addig kitartani, az durva minőségi változásra számíthat. Mondhatni ugyanazon séma alapján, mint az animében, inkább a főszereplők közötti kapcsolatokra helyeződött a hangsúly egy bizonyos pont után, de egyenletesen kaptunk mindkét főszereplőnkből, arról nem is beszélve, hogy a miértek szerintem nagyon romantikusak, a kilencedik epizód meg epic.

Mint említettem már, majdnem minden szereplő szerethető, leginkább Yuno és Akkun, bár előbbivel a színésznő személye miatt elfogult vagyok, utóbbiba meg belezúgtam egy cseppet. Arata sokkal életrevalóbb figura volt, mint animés változata, nem hisztizett állandóan, meg úgy alapból nem egy ostoba kis kölyök volt, hanem normális egyetemista srác. Yuno meg… mint pszicho sokkal gyengébb, de amit ezen a téren vesztett, bepótolta máshogyan. Nem volt olyan elborult, logikusabbak és értelmesebbek voltak a cselekedetei, meg nyálasabbak is, de ide nekem még több vödörrel belőle. Akik abszolút kedvencek voltak még, az Hagito-san, Rui és Kousaka. Hagito azért, mert tipikus védelmező, felelőségtudatos felnőtt volt, Rui egy igazi barát és drámakirály. Kousaka, akit egyébként a JE-s Kikuchi Fuma formált meg, adta a humort, az egész srác aranyos és vicces, de nem túljátszott volt, nagyon elégedett voltam vele.

Ha ajánlani kellene, én inkább a doramát ajánlanám, nekem jobban tetszett. Tény, hogy vannak nagyon durván debil pillanatok, életszerűtlen megoldások, wtf logikai menetek (sajnos bármelyik említése durva spoilernek számítana), arról nem is beszélve, hogy az első hat epizód alatt elég sokat lehet szenvedni, de utána meglepően nagy pozitív változáson esik át, én néha még meg is hatódtam.

Arra azonban készüljön fel mindenki, hogy ez egy romantikus történet, ez is van hangsúlyozva, a sci-fi jelleg és minden egyéb inkább csak fűszer. A témadal nagyon passzol hozzá, a köztes zenék pedig szintén szuperek.