Mahou Shoujo Site (2018–2018) 66% 13★

Bár még nem láttam nagyon sok mahou shoujo művet, van egy bizonyos típushibájuk, ami nagyon alá tudja ásni az animéket. Ez pedig a túl sok szereplő. Átlag 12 rész alatt lehetetlen alapvető stílusjegyeken kívül jobban bemutatni ennyi karaktert. És így megkedvelni sem lehet őket, túl gyorsan kötődnek az ismeretségek, túl gyorsan változnak a szövetségek, túl gyorsan hal meg egy csomó karakter, és emiatt egyszerűen nem tudja bevonzani a nézőt. Nem lehet megkedvelni a karaktereket, hiába volt benne rengeteg karakter, egyszerűen Aya és Tsuyuno mellett túl kevés szerepet kaptak. Mindegyiküknek borzalmas múltja volt, de a legtöbben nem léptek túl az önsajnáláson és a rinyáláson, hogy aztán a végére mintegy csettintésre öribarik legyenenk. Emellett a történet és az alapfelállás érdekes, de túl befejezetlen is és így a végére inkább csak ideges lettem. De az opening jó volt.

Nem ismerem a mangát, nincs összehasonlítási alapom, az elvárásaimat a leírás meg az első rész alapján fogalmaztam meg magamban; első benyomásra jónak tűnt, hát végignéztem, végül is csak tizenkét rész. Meg utálok félbehagyni valamit, ha már elkezdtem. Az anime ellenben sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Voltak benne jelenetek, amik bejöttek, de összességében egyetlen karaktert nem sikerült megkedvelnem – a végén már azért drukkoltam, hogy tényleg jöjjön az a „Vihar” és pusztuljon meg mindenki. Sok volt a nyürrögés, minden részben bőgött valaki okkal vagy ok nélkül – egy történet attól, hogy két percenkét rínak benne fél órát, még nem lesz érzelmes és megható. Már ha ez volt a cél, és nem az, hogy lefárasszák és idegesítsék a nézőket, mert az viszont esetemben sikerült. Túl gyorsan kötődtek a barátságok is, a szereplők néha logikátlanul, mondhatni ostobán viselkedtek, a utolsó rész meg alámerült a nyáltengerbe (a bátyót leszámítva). Nagyon nem azt kaptam, mint amit vártam, nem sűrűn állok neki horror/dark történetet nézni, nem az én műfajom, de ha már rászánom magam, akkor nem hisztizést akarok látni, mert az meg még kevésbé az én világom. Ja, az openingje meg az endingje legalább tetszett.

Az anime a „bárcsak sose készítették volna el” adaptációk táborát erősíti. Mert borzalmas, nemcsak az összecsapott, a mangát csupán nyomokban követő történet miatt, hanem úgy egészében. Szinte semmi nincs benne a manga hangulatából, a véresebb részeket annyira megszelidítették, hogy az röhejes, az izgalmas részeket átírták, rengeteg cselekményt kivágtak, sőt, Mugenuma Alice karaktere bele sem került, aki viszont kulcsfigura a mangában. Kaptunk egy tizenkét részes rinyálást néhány „jaj, de nehéz életem van” tinilánnyal, akik közül maximum Tsuyunot tudtam megkedvelni. Tudom, hogy mindegyik lánynak borzalmas a múltja, de itt egyszerűen nem tudtam velük együttérezni. Az egész összecsapott lett, a karakterek jelleme kimerült a sírásban, az önsajnáltatásban, meg nagyjából abban, hogy a fél csapat utálja egymást. A végére kaptunk egy részben happy endet, ami félig le van zárva, mintha folytatni akarnák.

Aki olvassa a mangát, az inkább NE nézze ezt meg! Az anime egyetlen értékelhető része az opening. Ami szerintem remek lett.