A 80-as évek közepén Los Angelesben van egy klub, ami a rock fellegvárának minősül és ott lép fel az akkori rockistenség, Stacee Jaxx. Ő az igazi ikon, az a sztár, aki már azzal tömeghisztériát vált ki, ha csak fellép a színpadra. Zenéjére tömegek tombolnak, ő pedig megállíthatatlanul söpör… [tovább]
Kedvencelte 24
Várólistára tette 109
Kiemelt értékelések
Nem ájultam el tőle, de a dalok egészen jók voltak és tetszett benne az is, hogy így nyúltak hozzá a rocksztárok világához. Nem volt túltolva, vicces volt, általa még Tom Cruise is kiszakadt egy időre az ugrabugráló akciósztár szerepből (bár ez sem tartozik a legjobb alakításai közé.) Az meg ledöbbentett, hogy ilyen jó énekhangja van, mert mint kiderült, a színészek énekelték a dalokat.
Szóval a mostani átlag musicalszínvonalnál magasabbat képvisel, szórakoztató, de egyszer elég megtekinteni.
A történet nem nagy szám, de nekem elvitte az egész filmet ez a rengeteg jó zene. :)
„Don't stop believin'…” :)
Vannak olyan filmek, amelyek eredeti dalokat dolgoz fel, de ez nálam NAGYON nem tartozik azok közé, amelyek jók. Hú de vacak volt. Hiába a sok ismerős dal és arc, pocsék volt.
IMÁDOM!!!
Tom Cruise mint kivénhedt Axl Rose! Annyira jól hozza a figurát, hogy képtelen vagyok színészként nem szeretni. Bár nyilván nem egy nagy szám ilyen rocksztárt játszani, de akkor is :)) És a többiek is jól nyomják: Alec Baldwin, Mary J. Blige, Russel Brand…
Szóval a film hatalmas, baromi jó glamrockos zenékhez körítve a történetet.
Rendszeresen újra kell néznem vagy nyivákolnom velük együtt…:)))
Sír mind a két szemem. Ez egy nagyon jó musical lehetett volna, és nagyon nem lett az. Egy rakás epikus, 80-as rockdal enyhén poposítva, egy csomó gag, egy tök beteg, tökre kiégett rocksztárkarakter, és egy cuki szerelmi szál, ami összefogná az egészet, és mégse működik.
A dinamikus intro után viharos sebességgel fullad ki a cselekmény. Ami bonyodalomra a film építhetett volna, azt a 7. perc környékére már ki is maxoltuk. A játékidő még musical-rajongóként is brutálisan hosszúúúúúúúúúúúnak érződött. A főszereplő páros hiába énekel szépen, arcra és karizmára teljesen felejthető, Tom Cruise meg hiába játszott jól, kvázi funkció nélküli volt. Egy jó musicalben adva van egy történet (jobb esetben mondanivaló is), amit a táncokkal és a dalokkal, a zene hangulatával erősítenek fel (Shankmannek a Hajlakknál ez valamiért sikerült…). Itt nagyon alá van rendelve minden a zenének, csakhogy ha jó zenéket akarok vizuális megjelenítéssel, akkor inkább beteszek egy YouTube tracklistát, és megspórolom a dögunalmas és felesleges összekötő jeleneteket. A hanganyag miatt egynek elmegy. Egyébként meg duzzogok, mert egy ilyen ötletet így eltolni…
Ez aztán igen, nem gondoltam hogy még egy musical belopja magát a szívembe, oké ott a Mamma mia, a legjobb musicalek legjobbika. Emellett a Hamupipőke történet is képes volt elvarázsolni. Ezeken kívül viszont még semmi más.
Erre itt egy musical, aminek már a címében ott az a kulcsszó, a rock, amely eléggé felkeltette az érdeklődésemet ahhoz hogy megnézzem. Úristen, annyira jó volt. Nem gondoltam volna hogy a rock és a musical így együtt ilyen jót tud alakítani, de szerintem nagyon jó párosítás volt.
Tudjátok hogy megy ez…
Just a small town girl
Livin' in a lonely world
She took the midnight train goin' anywhere
Kattant egy film, de nekem bejött! Bár a rockereké nagyon nem az én világom, egyes “lightosabb” darabjait a műfajnak szívesen hallgatom, és szerencsére a történet során felcsendülő számok javarészt ebbe a körbe tartoznak. A mű szélesebb közönségnek szól, nem csak őrült fanatikusoknak, sőt ők akár fanyaloghatnak is, elvégre minden gátlástalanság és őrültködés hamisíthatatlan musicalsztoriba adaptálva jelenik meg, ahol a szerelem őszinte és tiszta, a fények csillogóbbak, a szereplők bármilyen pillanatban képesek dalra fakadni, a végén pedig a konfliktusok ellenére úgyis mindenki együtt bulizik. Aki bele tud rázódni az ilyesmibe, annak igazi szórakozás lehet csupa emlékezetes nótával és azért némi mondanivalóval is.
Ez mennyire jó volt! :D Komolyan venni semmiképp nem szabad, ez egy ironikus, vicces és nosztalgikus film nagyon jól összeválogatott régi rock dalokkal. Tom Cruise zseniális benne, Alec Baldwin is nagyon adja :D Egyedül a főszereplő lány gyengécske.
A történetben semmi extra nem volt, a zenék viszont nagyon szuperek. Azokat amúgy is szeretem. A látvány is tetszett, különösen az, hogy tényleg ritmushoz hangolták a mozgást. Szerintem a színészek is jók voltak. Tom Cruise nem kedvencem, de itt igazán szexi (és sebzett szívű) rocksztárt csináltak belőle.
Népszerű idézetek
Dennis Dupree: Paul! You're early!
Paul Gill: Actually, I told Stacee the gig was last night, so technically we're a day late… don't tell him.
Stacee Jaxx: [Waves empty bottle to his pet baboon, "Hey Man"] Hey Man, Scotch me.
Constance Sack: [after the interview] You know you're not so weird. You're just another lonely man with many regrets
Stacee Jaxx: I said time. You can go now
Constance Sack: Final question. What happens when you realize you can't get rid of Stacee Jaxx?
Stacee Jaxx: You have no idea what it's like to be me
Constance Sack: Well, then here's your chance. What's it like to be the Stacee Jaxx?
Lonny: Drew… what's the name of your band, mate?
Drew Boley: Wolfgang Von Colt.
Lonny: …and you're sticking with that are you?
Drew Boley: Yeah…
Lonny: [to audience] Please welcome to the stage very poorly titled Wolfgang Van Colt!
Drew Boley: …Von Colt.
Lonny: [to Drew] It's not an improvement.
[to audience]
Lonny: Wolfgang VON Colt!
Justice Charlier: Cognac, brandy.
Sherrie Christian: Oh no, I don't mix my drinks.
Justice Charlier: No…
[points at a barmaid]
Justice Charlier: …this is Cognac. She's getting you a brandy.