Minami Shineyo (2009–2009) 86% 64★

Hát ez egy tömény cukorhegy volt :) Annak ellenére nagyon tetszett, hogy két főszereplőnk néha kicsit átesett a ló másik oldalára. A történet nagy drámáktól mentes, sok humorral és lehetetlen helyzetekkel:) Ahhoz képest, hogy 2009-s dráma jól sikeredett:) Mondjuk a végén a reptéren, mikor Mi Nam férfias hátát látjuk sikítva felnevettem annyira gáz volt:D Karakterek terén nekem fő problémám mostanság, hogy a másod férfiakba zúgok bele. Engem annyira nem tudott elvarázsolni Tae Gyeong, ahogy igazából az őt megformáló Jang Geun Suk alakítása sem taglózott le. A duzzogó morcos arc kifejezésein én legtöbbször csak mosolyogtam:D ellenben Jung Yong Wa szerzett egy új fan-t magának♥ de a Jeremy-t alakító Lee Hong Ki is édes volt:)) Mi Nam pedig a világ legnagyobb naiva karaktere:) szinte már nem e-világi volt:P viszont a végére nála legalább volt némi jellem fejlődés, Tae Gyeongnál azért olyan hatalmas változás nem volt, még ha tényleg látszik is, hogy szereti:P
A sorozat zenéjét nagyon szerettem, lehetett volna több „fellépésük” is, még több zenével:P
Kinek? romantikus, cuki, drámáktól mentes, viszont vannak fatális hibák főhősnőnk felől , szóval olyan kezdjen neki, aki képes átsiklani ezek felett:)

Hát, nagyon nem az én sorozatom volt sajnos. Bár, voltak szórakoztató részei, engem a csaj különösen idegesített. :D Hozzá kell tennem, Park Shin Hye amúgy sem tartozik a kedvenc színésznőim közé. Sorry, tudom, hogy sokan pedig oda vannak érte.
Hong Ki egyemmeg nagyon aranyos volt, de én inkább maradok a koncertjeinél. :)
Maga a sztori sem győzött meg, úgyhogy ennyi. Egynek jó volt. :) (Csillagozni inkább nem csillagozom.)

Hűű, hogy én ezt, hogy megutáltam a végére… Szar a forgatókönyv és a háttérsztori is…
Egy bandáról szól, akik szinte soha nem zenélnek, de ha végül mégis, az is mű… pedig rendes zenészgyerekek ezek, láttak már a való életben színpadot…
Aztán ott van az apácánk, aki sosem imádkozik, de a legelső alkalommal, hogy a lábára kerül a tűsarkú úgy szalad benne, hogy sokat próbált nőtársai nem tudnák utánozni. Naivnak kellene lennie a világra, de komplett hülyét csináltak belőle.
A rinyacsaj komplett részeken keresztül ugyanazt a lemezt tolja, ami tök unalmas.
A srácokat bírtam, ő miattuk volt érdemes egyáltalán nézni…
Kedves Jung Yong Hwa!
Hidd el, nagy áldozat volt ezt végignéznem, és csak miattad tettem! Remélem, ennél már csak jobb lesz az a három produkció, amiben még nem láttalak! Muszáj, hogy jobb legyen!

Ő volt az én elsőm. Az első koreai sorozat, amit @Luki megnézetett velem. És innentől kezdve nem volt megállás…
Nem egy eget rengető alkotás ez a dorama, de van benne valami báj, meg persze cukiság és meg mert ő volt az első, így különleges helye van a szívemben… ^^

Ez volt az első koreai-igazából bármi-, amit megnéztem.
Azonnal el is ragadott a lavina. Sírtam, nevettem, nevettem, sírtam, sírva nevettem, nevetve sírtam. Bájos, vicces, romantikus, minden ami kell.
spoiler

Kettő darab koreai sorozatot tudtam igazán szeretni. Ez az egyik!

Bővebben a blogomon: https://azsiaisorozatoktsz.wordpress.com/2013/03/19/min…

Köszönet a tegnapi Snittes Random kedvcsinálónak! :) Nekem bejött a főszereplő srác karaktere, jobban mint a szupertitkos Másiké. Szimpatikusabb volt Tae Kyeong nyílt hülyesége, mint Shin Woo elfojtott, titkos imádata. Brrrrr. Nem szeretnék ilyen Shin Woo-féle helyzetbe kerülni. Tae Kyeong arcmimikája valóban mosolyogtató, gyakran az az érzésem volt, hogy a színész rájátszik. Kicsit több zenét elbírtam volna, és hát ööö kicsit több Hongki-t, de nem panaszkodom, az egyik OST-t ő énekli. :D

Bármennyire is akartam, nem igazán tudtam megszeretni. Végig másnak szurkoltam és ez az egész sorozatra rányomta a bélyegét.

Elkezdtem nézni a sorozatot és meglepődve tapasztalom jé mit keres Park Shin Hye egy japán dramaban mire (az első rész közepén) leesik nem is a japánt nézem hanem a koreai verziót (nagyon bekavart az angol cím). Szeretem a színésznő munkáit így gondoltam egye fene marad és végignézem a sorozatot. Kíváncsi voltam mennyben lesz más a thai feldolgozástól, hát eléggé de nem maga a történet hanem a hangulat. Érzelmileg nem hatott rám úgy mint a thai, aranyos volt meg minden de valahogy semleges maradtam és ebben nagyon közrejátszott Jang Geun Suk , egyszerűen nem tudta úgy adni a nagyképű barom szerepét mint Jiro Wang. Mikor Jang Geun Suk vágta a „gonosz” grimaszokat meg fintorgott komolyan a nevetés kerülgetett egy hisztis/ durcás 5 éves kisfiú szokott így pofákat vágni. (Ezt a fiú-lány iker dolgot a thai-ban sokkal jobban megcsinálták.) Lényegében maga a sorozat jó volt de nem hagyott bennem mély nyomot.