Méz és lóhere (Méz és lóhere 1.) (2005–2006) 88% 52★

1. évad
Ebben az animében minden megvan ahhoz, hogy csúcsszuper legyen, de sokat rontanak rajta Morita és Yamada túlzásai. Minek kellett ez?
Egyébként meg olyan örökérvényű dolgokat feszeget, amelyek minden fiatal felnőtt fejében megfordulnak. Keresi a válaszokat, az elindulást, a hogyan továbbot, illetve a hogyan és hova érkezést az életben, melynek nyilván velejárója a szerelem, fájdalom, rajongás, barátság, útkeresés, elengedés, és az érzelmek egész skálája.
Témáját tekintve nagyon jó. Még így is, hogy én ezeken már mind túl vagyok… de azért még nekem is maradtak benne megszívlelendő bölcs gondolatok.;)
2. évad
Meg sem közelítette az elsőt. Rengeteg volt benne a rinyálás, mint egy rossz szappanoperában. Sem Yamadát, sem Moritát nem sikerült megkedvelnem, és a végével sem vagyok kibékülve. spoiler

Ez az egyik kedvenc animém amit az Animax-os korszakomban láttam elöszőr. ^^
Tipikus dolgokat dolgoz fel ami 1 egyetemista/fiatal felnőtt megtapasztal valamikor, saját útjuk megtalálása a továbbiakban és a happy end fele.
Nézzük a pozitív oldalát amiért sokan köztük én is szeretjük, poénokban és némi érzelemben gazdag a story. A karakterek iszonyú viccesek de azért van komoly oldaluk is, nagyon bírom Yamada és Hagu főzés tudományukat, Takemoto és Morita probálkozásait Hagunál még ha csak fű alatt is. ^^
Szóval ez 1 alap mű amit mindenkinek láttnia kell minimum 1x.

Először pont akkor láttam a sorozatot, mielőtt az Animax elkezdte volna adni (de meg nem mondom, hogy az melyik év volt… a lényeg az, hogy nem most :D). Már akkor is imádtam, nagyon megfogott a hangulata és a szereplők. Most azonban úgy döntöttem, hogy ideje lenne újrázni… és azt kell mondaom, hogy idősebb fejjel még jobban élveztem, hiszen a témája is jobban érint. Önmagunk keresése, a viszonzatlan szerelem leküzdése, a viszonzott szerelem nehézségei, mihez is kezdjünk az életben, stb. – rengeteg olyan téma, amely huszonévesként (de akár még később is) nagyon is jelen van az ember életében. Ami viszont a legmeglepőbb volt számomra az az, hogy most teljesen más dolgokat díjaztam a sorozatban, mint régebben (értem ez alatt pl. a szereplők megítélését… régen Morita volt a kedvencem, mert egyszerűen bírtam az idiótaságát, most viszont Takemoto, Yamada és Nomiya simán lemosták nálam a pályáról, sokkal közelebb éreztem magamhoz az ő karakterüket :D… Hagut viszont továbbra sem tudom hova tenni, valószínűleg azért, mert én semmiben sem vagyok annyira tehetséges, mint ő :D).
Azoknak mindenképp ajánlom, akik szeretik az animéket és épp egy kicsit maguk alatt vannak :) (de persze akkor is, ha nincsenek maguk alatt :D).

Az első évad nálam simán 10/10, a második „csak” 9/10, mert spoiler

Volt vizsgaidőszakom, amit a Kispál és a Borz zenéjével éltem túl, volt amit a Harry Potterrel, volt amit csillagászatról szóló dokufilmekkel, és volt egy jó kis vizsgaidőszakon átnyúló lelki válság, amit ez az anime segített túlélni.

Teljesen úgy éreztem minden egyes résznél, hogy a szereplők bizonytalanságai az én bizonytalanságaim.

Ők beszéltek helyettem. ♥

Nagyon szerettem, és sokat jelentett nekem az egész…

Most nézem újra és mindig néztem az Animaxon is kicsiként!
A kedvenc animém valaha, ezzel nőttem fel konkrétan és soha nem is gondoltam volna, hogy később párhuzamokat találok majd a saját életem és e között az alkotás között.
Magam is művészeti hallgató vagyok (bár még csak a gimi végét súrolom), több karakterben fel vélem ismerni néhány barátom magammal együtt, a szerelmi szálak… Fantasztikusan bele tudom élni magamat.
Maga az anime, a grafika, a zene, a történet, a karakterek… 10/10 nálam.
Életszagú, kegyetlen, gyönyörű, varázslatos, szívmelengető és szaggató és végtelenül vicces. Csak ajánlani tudom! :)

Imádom, gyönyörű, fájdalmas, vicces, szenvedős, szerelmes, útkeresős, romantikus, kiábrándulós, szívfacsarós, nagyon japán. Akut szerelmi bánat esetén kerülendő, egyébként erősen ajánlott!
Zene: https://www.youtube.com/watch…
(évekig ez volt a csengőhangom, és szerintem még sokáig maradt volna, de a mostani telefonomon nincs ilyen lehetőség.)

Mindig azt hittem, hogy láttam ezt az animét gyerekként, de rá kellett jönnöm, hogy nem.
Nagyon aranyos, kedves, de szívfájdító sorozat. Számomra nagyon művészi, nincs igazán eleje se vége. A történet is éppenhogycsak követhető. Hektikus, ahogy a művészek lelke is.