Mennyei teremtmények (1994) 68% 62★

Kissé szürreális… Amikor két barátnő csak együtt akar lenni és közéjük áll a világ… A hétköznapok sivársága elöl a képzelet ad menedéket, és minél inkább szürke a való, annál jobban el lehet veszni a kitaláltban, míg aztán már annak van alárendelve az élet… Menekülés egymásba, a közös álomba. Bármennyire is bizarr, valahol meg tudom érteni az okot. A miként már más kérdés, és ráadásul nem is vezet célba… spoiler

    Különös – és igaz! – történet két sokat betegeskedő, magányos kamaszlány barátságáról. Azzal én sem értek egyet, hogy leszbikusok lennének (ők maguk is cáfolták), ez egyértelműen csak a sok magányos, szeparációban eltöltött év utáni meseszerű egymásra találásról, és az igaz barátság euforikus boldogságáról szólt kettejük között. (Na, meg a tinédzserkori érzelmi/hormonális felfordulás is belejátszhatott.) Érdekesség, hogy Juliet később valóban regényíró lett Anne Perry néven, tehát neki sikerült megvalósítania gyermekkori álmukat. (Köszönhető talán részben annak is, hogy ő Pauline-nal ellentétben jómódú, értelmiségi családba született.)

Két fiatal színészpalánta nem kifejezetten izgalmas spoiler, sőt időnként unalmas drámája Új-Zélandon.

Ismét egy hiánypótlás. Elég sokkoló történet, ami ráadásul meg is történt. A két lány nagyot játszik, Peter Jackson „kézjegyei” itt is felismerhetőek, expresszív kameramozgások, látványos fantáziavilág, különböző vizuális trükkök.

Ez nekem túl elvont volt és nem a jó értelemben, a sok nyekergéstől pedig kivoltam, bele is tekertem párszor. Az utolsó pár perc miatt kap 3 csillagot, illetve érdekes volt a két színésznőt ilyen korai szerepben látni.

Nekem ez a film túlságosan művészi, éppen ezért nem szeretem, viszont Kate Winslet már itt is jó volt.