Shelby John és Ruby Red szeretne új életet kezdeni. Elhatározzák, hogy családot alapítanak és Peter segítségével szeretnének megszabadulni a drogfüggőségüktől. Azonban Ruby meghal mielőtt beteljesíthetné utolsó kívánságát, hogy megkereszteljék és megszabadulhasson a bűneitől. Shelby dühtől fűtve… [tovább]
Várólistára tette 15
Kiemelt értékelések
Épp csak leírtam, hogy Christian Bale-t egy filmben a gyászos apát játszó színészként látom (https://snitt.hu/ertekelesek/1614306), erre most az igazi karakter jön velem szemben: az öregedő, gyászos szívű apa, aki mellesleg nyomoz. Csak éppen Robert De Niro, a színész eltűnik, nincs ott a képen…
Ebben a 100 percben alig látunk olyan jelenetet, amiben 2-3 szereplőnél több bukkanna fel. Sokszor csendben ülnek, vagy csak egy-egy mondatot váltanak. És lám, azt írtam, hogy abban a másikban nem következnek be a nagy pillanatok, és hajszál választja el az álmosító jelzőtől. Ez meg itt csupa szépség, csupa meghittség és csupa fájdalom, de soha nem álmosító, és mindig hangsúlyos. Nem egy nagyszerű alkotásról beszélek, hanem egy filmről, amelyből a készítésébe való belefeledettség is sugárzik. Az egyetlen igazán nagy akciójelenet egy kicsit gyengébb, a sztori is csak semmiség, de az egész egyben szépnek tűnik nekem. A szereplők önmagukban (közöttük egy új Elisabeth Shue) és a hitelességük, a filmezésmód, a zenék – engem ez mind egyben megérintett.
Hiába kedvenc témám, illetve filmes kellékem a film fő motívuma, az önbíráskodás*, valamint a fegyverként bevetett szögbelövő, minden képkockája, beállítása, jelenete, színészi játéka és mondata hamis, gyatra, tehetségtelen – egy szóval: üres, épp mint a színészek tekintete, pláne a főszereplőké. (Csak egy példa: a pályafutása során már végtelen mennyiségű lövést leadó de Niro is, ráadásul mint vén seriff, úgy kapja elő a pisztolyát, mintha pályakezdő örömlány érne először slicchez, már bocsánat.)
* Rég ideje lenne kitenni címkének, nem nem kevés alkotásra passzol, nagy klasszikusokra is (pl. Tíz kicsi…), a már létező „bosszú” címke nem feltétlenül váltja ki. (Amúgy a molyon is elkelne, ha már.)
** A két nagynevű sztár, RdN és JM mellékszerepeikben is erősen kilógnak a filmből, mint egy (két) elnyűtt kardigán, no nem a színészi játékukkal, azzal éppen hogy belesimulnak a gyenge átlagba, de elgondolkodtató, hogy /1. vagy ők vitték el a büdzsé nagy részét, és nem maradt lóvé egy normális rendezőre meg dramaturgra, vagy /2. szívességből játszottak, mint ahogy jogászok vállalnak ügyeket „pro bono”: létezhet ez a kategória Hollywoodban is? Isten mentsen az ilyen ügyvédektől, ha szükség lenne rájuk.