Magyar hangja… (2022) 82% 30★

Szívesen nézek feliratos filmeket is, de rendkívül becsülöm a magyar szinkront, a munkájukat.
Kedvenceimnél jó megnézni szinkronnal és felirattal is.

Amióta csak az eszemet tudom, rajongok a magyar szinkronért. Aki olyan sorozatokon nőtt fel, mint a Balu kapitány kalandjai, a Gumimacik, a Hupikék törpikék vagy a Micimackó, annak azért mást jelentett akkoriban magyarul hallania a kedvenc meséit. A mai napig a fülemben csengenek bizonyos mondatok, és hiába próbáltam sok mindent eredetiben is „pótolni”, egyszerűen nem tudja ugyanazt az élményt nyújtani, mint az anyanyelvemen hallott szöveg. Pl. a mai napig képtelen vagyok újranézni az Amélie csodálatos életét eredetiben, mert valami olyan elementáris űr támad Helyey László nélkül, amit nem lehet betölteni. Azt hiszem, ezzel kellően érzékeltettem, hogy számomra mit is jelent ez az egész.

És akkor van ez a film, amit a beharangozója óta vártam, mégis kicsit csalódott vagyok. Egyrészt valóban érzékelhető, mennyire nagy gödörben van jelenleg a szakma, és mennyire nem becsülik meg ezt a munkát – főleg annak tükrében, hogy régen milyen nagy kiváltság és elismerés járt érte. És micsoda hangok voltak a mikrofon mögött! A korabeli felvételeken látni Básti Lajost, Sztankay Istvánt, Csákányi Lászlót… Valami elképesztően jó, bizsergető érzés járt át, miközben hallgattam őket.

Ez a futószalag tempó sajnos alaposan átalakította a dolgokat, és ahogy Szacsvay is említette, nem feltétlenül a jó irányba… Kár, hogy ennyire rövid lett, és hogy főleg csak a felszínt kapargattuk meg. Jóval több potenciál lett volna ebben, és ahogy @Londonna is írta az értékelésében, simán elnéztem volna akár minisorozat formájában is – egy jóval szélesebb és alaposabb merítésben.

Érdekes, informatív dokumentumfilm, de ugyanakkor kissé… Hogy is mondjam. „Részrehajló”. Sokan benne vannak, olyanok is, akiknek a hiánya kevésbé fájna, például azok javára, akik egyáltalán nem kerültek bele. Ezen kívül a filmbeli megszólalási arányok sem túl szimpatikusak nekem. Persze értem én, valami koncepció alapján össze kellett vagdosni, de na. Ez a téma talán jobban járt volna egy 2-3 részes minisorozattal, ahol mindenki kaphatna normális teret a megszólalásra. És, ha már vágás. Bár – elismerem – átgondolt, de nagyon zavaró, hogy tkp. 2-3 mondatot mond valaki, aztán jön valaki más… Hmm.

Sok sebből vérzik tehát, ettől függetlenül kétségtelenül hiánypótló és érdekes. Jól bemutatja azt is, hogy mennyire „kizsákmányolják” a szférában dolgozókat. És, ha nem lennének az ott lévők a végletekig elhivatottak és szenvedélyesek a munkájuk és a közönségük iránt, hát… Nem lenne szinkron.