Lopott szavak (2012) 74% 150★

Érdekes film volt. Tetszett a színészek is jók voltak, a történet is tetszett. :)

Viaskodom magammal, mit is mondhatnék. Félreértés ne essék, nem tudok, és nem is akarok semmi rosszat. Megpróbálom inkább elmesélni…
Olyan:
-mintha szimfonikus zenét hallgatnál. Gyönyörűen megkomponált dallamok fonódnak egymásba és alkotnak kerek egészet, miközben minden részlete külön is figyelemre méltó önálló történet. De ahhoz, hogy halld, kell hozzá megfelelő hangulat és türelem is.
-mintha egy századfordulós regényt olvasnál. Lassú, csendes, elbeszélő. Nem taglóz le, nincs katarzis, de azért jó belelesni egy másik életbe. Vannak persze párbeszédek, események, fordulatok, de inkább csak az elbeszélőre figyelsz.
-mintha a barátok helyett apád és nagyapád hallatnád, mikor az életükről a múltjukról mesélnek. Nem vágsz közbe, nem szólsz bele, csak csendben figyelsz.
-mintha a egy folyón utaznál. De nem egy nagy hajóval az Amazonason, ahol percenként felkiáltasz, hogy néééézd, tukán, piranha, pillangó! Inkább egy tutajjal valami mellékágon, ahol csak csendesen biccentesz a társadnak, hogy figyelj, te is láttad?!

És most visszatérve a valóságba…a színészválasztás alapvetően rendben volt. A mellékszereplők ugyan nem hagytak mély nyomot, Saldanat kicsit furcsának is találtam, de a három férfi (Quaid, Irons és Cooper) megtette, amit a szerep kívánt. Egyikük sem alakított kiemelkedőt, de a karakterükből kihozták, amennyit a forgatókönyv engedett.
John Hannah-t alig ismertem meg bundás képpel, őszülve és szemüveggel.
Ami miatt a két mínusz:
-spoiler
-egy icuripicuri katarzisoska-féle azért jólesett volna – de ez inkább csak a hangulatomnak tudható be, a film ha jól belegondolok, a történet így volt kerek.
Akit csak egy kicsit is érdekel az írás, az írók, a könyvek születése, annak mindenképp ajánlom. És akárcsak egy diplomamunka erejéig is érdemes elgondolkodni, hogy a plágium nem csupán ellopott időt és munkát jelent. Több van mögötte. Egy ember.

Számomra ez is olyan film, ami azért tud igazán megrázni, mert magam is írok. A plágium kérdése, maga az, hogy a szellemi tulajdon mit jelent egy író számára, mit ad bele, mit ír ki magából, amikor a papírra vet egy történetet… ezeket gyönyörűen bemutatja a film. Érdekes látni, hogy Rory hogy törik meg fokozatosan, ahogy rádöbben, hogy tulajdonképpen mit lopott el az öregember szavaival, milyen érzéseket, gondolatokat, ihlető pillanatokat… ilyen szempontból a szellemi lopás még százszor borzasztóbb, mint amikor valaki valami kézzel foghatót vesz el. Nagyon szép film, bátran ajánlom.

Sokat variáltam a csillagokat. 9, 8… Végül mégis 7-est adtam rá. És hogy miért? Az ígéretes alapanyagot a történet végére teljesen hazavágta nálam a tocsogó, gejl szentimentalizmus. Ezt leszámítva egyébként tetszett a történet, meg az érzések is, amiket – szárnypróbálgató szerzőként – előcsalogatott belőlem.
A plágium (erkölcsi) kérdése – ilyen körülmények között duplán érdekes. Ugyanakkor a lopás mégis csak lopás, úgyhogy hiába az „érv”, hogy a szöveg csak ugródeszka volt.
Bevallom, nem nagyon értettem ezt a lutri – nem lutri dolgot. Vagyis alapból nyilván értem, de ebben a konkrét helyzetben nem. Valamiért a lopott szöveg és a szerző saját munkái… Műfajilag szerintem nem is álltak annyira távol egymástól. Akkor az egyik miért volt szalonképes, a másik meg miért nem? Pláne, hogy gyanúsan egy régies nyelvezetű könyvről volt szó, egy olyan tulajdonos tollából, aki Hemingwayen „szocializálódott”, róla pedig tudjuk, hogy „elég kemény dió”. Még ha tehetséges íróról is van szó.
Piacképesség: haha. Na igen. Ha valaki úgymond tényleg irodalmilag igényesre törekszik, akkor nagyon nehéz dolga van a mai világban, ahol ha nincs a borítón egy meztelen férfimellkas, vagy fehérneműs női torzó, akkor a kötet szellemi tulajdonosa akár el is áshatja magát. Én is előre rettegek, hogy az, amit én írok / írtam, mennyire nem lesz majd populáris a kiadóknál / olvasóknál. Ugyanakkor meg vallom, hogy nem volna szabad eladnia magát egyetlen írónak sem, sem pedig a stílusát feladnia csak azért, hogy cukorkaként szétkapkodják a köteteit. Lehet, hogy így nehezebb / rögösebb út áll előtte, de… Plusz az sem kizárt, hogy valakit nagyon későn / túl későn fedeznek fel. De ha már feltűnik valakinek…
És akkor most megint egy kicsit a filmről: Celiára nagyon haragudtam, sorry. Persze szomorú, ami vele / velük történt, de amikor azt mondja a férjének, miután a hülye libája elhagyja a kéziratot, hogy „én fontosabbat vesztettem”… Kinyílt a bicska a zsebemben. Egyrészt: a pasi is ugyanúgy elvesztette, ráadásul ő kétszeresen is. Egy írásmű legalább annyira az ember gyermekének számít, bizony. Arról nem is szólva, hogy az én véleményem az, hogy spoiler . De ez tényleg csak az én meglátásom, nem kell egyetérteni velem.
Rory – Dora: vártam a pillanatot, amikor a pasi megkérdezi ami mellesleg nekem is azonnal beugrott az ominózus történésnél: hogyhogy nem vetted észre, hogy nem én írtam? Haha. Erről van szó. Egy (jobb) kezdő szerzőnek – eleinte legalábbis – még nagyon sajátos, egyedi stílusa van, ami viszonylag könnyen felismerhető. spoiler Úgyhogy én itt már sejtettem, sőt, reménykedtem, hogy ők spoiler, mert ez a kapcsolat szerintem nem igazi kapcsolat. Nem is ismerik egymást a felek, csak jó elhitetni, hogy de igen. És ebből kifolyólag, amikor átérünk az úgymond harmadik síkra, és Clay beszél a film végén… Na, ott reménykedtem, hogy spoiler csak aztán megint jött ez a nyáladzás… Amitől csak a vérnyomásom emelkedett. xD
Így a végére még annyit, hogy szerintem a legegyszerűbben úgy lehetett volna helyrehozni ezt a plágiumosdit, hogy spoiler Ennyi.

* „Az én tragédiám az volt, hogy jobban szerettem a szavakat, mint azt a nőt, aki az ihletet adta”: Szerintem ez nem tragédia, sőt, inkább a nő volt intoleráns, de mindegy, ez már csak megint az én kicsavart világnézetem. :P xD

Mindig is szerettem az írókról szóló filmeket. :) Ez a történet pedig az egyik kedvencem lett. :)

Az alapötlet tetszett, szerintem bőven volt benne fantázia, de valahogy mégis ahogy ment előre a történet úgy kezdtem azt érezni, hogy egyre jobban veszíti el a figyelmemet. Már a vége meg sem tudott lepni, szóval így befejezve inkább azt tudom mondani, hogy unalmas volt és nem hiszem, hogy elő fogom még egyszer venni.

Íróként különösen foglalkoztat, hogy mi visz rá valakit arra, hogy más szerzeményét adja ki a saját neve alatt. Szép, tanulságos, elgondolkodtató film, csak én valahogy nagyobb csavarra számítottam a talált kézirat származása felől, vagy katartikusabb összeomlásra a főhős plágiumának lelepleződése után. A kerettörténet kihagyható lenne, és a befejezés sem kielégítő, de egyszer érdemes megnézni.

Nagyon érdekes volt ez a könyvben könyv téma, szép történet, érdemes megnézni.

A kameramozgás lenyűgözött. A könyv a könyvben és a bizonytalan végkifejlet nagyon eredeti, de a trailert kár volt megnézni spoiler

Elég gyenge.