Leó (2023) 81% 163★

Ez a mese meglepően jó, mert amellett, hogy kedves és szórakoztató, teljesen jó, reális tanácsokat ad át a gyerekeknek. Biztos minden korosztály számára tud mondani valamit, de az általános iskola negyedikesei számára totál aktuális, szóval iskolai filmezésre is kifejezetten ajánlom a pedagógusok számára. A humora élvezhető felnőtt nézők számára is, sokszor nevettem hangosan a mesén. Ami viszont nekem abszolút nem működött, az a rengeteg dalolás, csupa felesleges és unalmas, egyáltalán nem élvezhető dallal. Azokat a szakaszokat sima beszélgetések formájában jobban el tudnám képzelni. Illetve a kis ovisok is inkább irritálóak voltak, mint viccesek. Mindezek ellenére is, meglepően jó mese volt, tetszett.

Nagyon élveztem: okos, vicces és szórakoztató animációs film, és Leo egy igazi szerethető, ölelnivaló kis gyík. :) Egyedül a zenei betétek idegesítettek, azokat egyáltalán nem szerettem, illetve az ovisok is rémisztően néztek ki az abnormális fejméretükkel. De ezeket leszámítva abszolút pozitívan csalódtam benne, érdemes megnézni!

Minden amellett szólt hogy ezt ne nézzem meg. Főleg a musical címke, de szerencsére az utamba került és hihetetlenül jól szórakoztam rajta.
Nagyon kedves és aranyos mese, jó tanulságokkal. És még a dalolászás is jó volt, nem tapadt meg egyik dal se bennem, de nem is lett idegesítő.

Nagyon okos mese a mai 8-11 évesekre írva :) Nincs benne semmilyen felnőtt humor.
Nagyon tanulságos, szerethető karakterekkel, akiket szép sorjában ismerünk meg, így a akik kevésbé szimpatikusak is megszeretjük végül :)
Néhol énekelnek, de az elején van egy hosszabb dal és utána csak elvétve (szerencsére)

Elképesztően aranyos film. Jó kis viccek vannak benne. A dalok tűrhetőek, a szövegük jó, de az előadás pont olyan, mint mikor kötelezően végig kell szenvedni a kisiskolások műsorát.

A musical címke elrettentett, hisz utálom ezt a műfajt (kivételek persze vannak), s ahogy nemrég írtam, nem szoktak tetszeni a streamingre készült filmek sem, de ma tettem vele mégis egy próbát. Nagyon jól tettem. Nem bánom, hogy nem korábban, mert most volt a legideálisabb; egy minimálisan el tudta terelni a figyelmem.

Szerencsére nincs benne annyi kornyikálás, mint általában ebben a műfajban, és bár a dalok közül egy sem lesz kedvencem, nem voltak rosszak.
Szinte végig lekötötte a figyelmem (erre egy ideje kevés film képes). Először is, tetszett az alaptézis, ahogy az osztály két idős háziállata hosszú évek óta megfigyeli a gyerekeket, majd „hasznosítja” a tudását. Itt elvittem volna kicsit abba az irányba, hogy mit tapasztaltak az évek során, mi változott stb. Annak örültem, hogy közelebb került a gyerekekhez, és több aktuális probléma is bemutatásra került. Nemcsak azok, amik a gyerekeket érintik: a helyettes tanár helyzetét is átéreztem. spoiler
A sírással kapcsolatos jelenetnél nekem is elhomályosult a tekintetem, ám amikor Leo arról kezdett szónokolni (énekelni), hogy ne tegye, milyen rossz ez, az sikeresen elterelte a figyelmem. Nem akartam elhinni, hogy egy producer, forgatókönyvíró, akárki ekkora tudatlan és felelőtlen gyökér legyen, hogy ilyen káros üzenetet közvetít, de szerencsére végül (beleértve a film végét is) nem így lett.

A játékidő lehetett volna rövidebb is, de nem vészes.
És persze a hüllők haláli cukik.

Bár nem egyedi téma, de a megvalósítás frappáns. A gyerekek gondjai, amiről nem tudnak vagy nem mernek beszélni. Mindez sallang, gagyi poén és gonosz nélkül.
Ajánlani tudom a 9-10 éven felüli gyerekeknek, mert talán ötletet kapnak a bajaikra. És ajánlani tudom a kisgyerekes szülőknek, hogy újra megértsék a gyerekgondokat. És persze mindenkinek, aki szeret nevetni…

Az év egyik legjobb animációs filmje díjra esélyes a Leo, amely meglehetősen nagy szívvel mesél mind a fiatalság gondjairól, mind pedig az idősek problémáiról, melynek univerzális üzenete és kiváló narratívája miatt az egész család számára kiváló szórakozást fog nyújtani. A zenei betéteket én szerettem angolul, ahogyan a poénok és a mondanivaló is kiváló, s bár tény, hogy akár egy kicsit lehetne rövidebb is, de akkor is egy igazi feelgood alkotásként lehet tekinteni a műre, amelyben Sandler bemutatta, hogy nem csak szinkronszínészként, hanem íróként is tud elsőosztályú lenni, ha akar.

Értékelés: 9/10

Az indokolatlan és rettenetes kornyikálást leszámítva egy nagyon szép és vicces mese.

Nekem nagyon tetszett és csak azért vonok le 1 pontot, mert a kis gyerekek nagyon furán lettek illusztrálva és a dalok sem igazán tetszettek, de egyébként nagyon jó kis mese.