Lelkek karneválja (1962) 63% 35★

Eredetileg 6 csillagot akartam adni, de ezt a csavart ismét megkajáltam (már a 3. filmnél), ezért kap még egyet.

Nem is tudom… igazából azért akartam megnézni, mert olvastam valahol, hogy ez a film Romero Az élőhalottak éjszakájának előzménye, vagy legalábbis hatott a rendezőre valamilyen szempontból. Nos, Romeróval szemben valószínűleg elfogult vagyok, de ez a film a közelébe sem ér az élőhalottaknak, pedig azok nem is tudnak futni.
Volt egy-két érdekes technikai megoldás (plánok, átmenetek), és szerintem nagyon jó volt a smink és a zene (végig orgona!), és érdekes az atmoszférája, főleg a fényképezésnek és a zenének köszönhetően.
Viszont nem tetszett a történet, vagyis inkább azt mondanám, hogy már az elején tudtam, hogy mi lesz a vége, szóval nem ért semmi váratlanul. Láttam már olyan filmet is, aminek nem a története fogott meg (vagy az nem is volt neki), de a Lelkek karneválja nem volt ahhoz elég weird, hogy szeressem. Lehet, hogy ez az általam már látott horrorfilm-mennyiségnek és a film 1962-es bemutatása óta eltelt időnek köszönhető, viszont erre csak azt tudom magamnak válaszolni, hogy Az élőhalottak meg 1968-as, szóval nem sokkal későbbi, mégis minden alkalommal találok benne valamit, ami miatt érdemes sokadszorra is megnézni.

Hogy ez mekkora durranás lehetett, mikor megjelent! Azóta persze milliószor előfordul ez a csavar, bár személy szerint én imádom, legalábbis amikor jól „alkalmazzák”. A film egyébként hangulatos, a kamerakezelés igazán hatásos, a zene tökéletes aláfestés, és egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy az lesz a vége, ami. Plusz van benne pár elég ijesztő elem. Összességében nagyon kellemes meglepetés.

A történetben semmi meglepő nincs, már az elején tudni lehet mire megy ki az egész. A színészek játéka többnyire csapnivaló.