Légió (2017–2019) 79% 77★

Zseniálisan elborult, szívmelengetően abszurd.

MIHEZ HASONLÍT? Hmm. Keverd össze az Észvesztőt és 12 majmot, majd hintsd meg egy csipetnyi X-mennel.

A karakterek szerethetőek és szórakoztatóak (Syd-et utáltam), a HANGULAT CSÚCSSZUPER, az ötletekről és a képi világról pedig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: marha jó, eszement és egyedi.

A SZTORI. A kezdés már önmagában klassz (Valóban bolond-e a bolond?), de ahová kifutott ez az egész, na, az egészen szenzációs. (Eleve elrendeltség, megváltoztatható-e a jövő?)
Feszegetett azért ERKÖLCSI KÉRDÉSEKET is a sorozat, a kedvencem az volt, ami már a Különvéleményben is terítékre került: büntethető-e valaki azért, amit még el sem követett?
Nagyon tetszett, hogy David épp azért lesz spoiler, mert a barátai spoiler. És épp azzal spoiler Syd az abszolút mélypont jellemileg, szerintem ő a sorozat legnagyobb szemétládája és nem az Árnykirály. Emberileg egy szar alak, a saját dolgai alapján pont neki nem kéne másoknak papolnia. spoiler
Ahmal Farouk annyira stílusos és badass gonosz volt, hogy ezt muszáj volt legépelnem. :D

Imádtam a WTF FAKTORT. A bajuszos androidnők egy dolog, na de nyüszítő virág, a The neverhood-ot megszégyenítő luk a sivatagban spoiler, a tolószékes minotaurusz és társaik nagyon szórakoztatóak voltak. Ahogy az is, hogy nem igazán lehetett belőni a technika és a (roppant idétlen) öltözködés alapján, hogy pontosan mikor játszódik a történet és hogy a lehető legfurább helyeken fakadtak dalra a szereplők, főleg a 3. évadban. :D
Ó, és az összecsapások. A mentális párbajok roppant jól néztek ki (cgi-ban -hál' Istennek – szegények, ötletességben gazdagok), sőt, nekem az is bejött, hogy a legvégső küzdelem spoiler

Imádtam az időutazást, az időutazás hogyanját (Switch és az átjáró), a roppant jópofa idődémonokat, az időutazó csajszit és persze imádtam Davidet. És a Behind blue eyes átiratot a 2. évad fináléjában.

Kinek ajánlom? Aki szereti az igazán elborult, hangulatos, agytekervényeket erősen megmozgató, vizuálisan különleges dolgokat. Aki szereti az időuatazós sztorikat.
Kinek nem? Aki egy sima X-men sztorit vár, faék egyszerűségű cselekménnyel és nem vevő az abszurdra.

Update: másodszori nézésre is zseniális. Sőt, az egyik legjobb sorozat, amit eddig láttam. Szomorkás, keserédes, elképesztően hangulatos, baromi kreatív ötletekben és látványban is, nem utolsó sorban pedig nagyon tanulságos.

Micsoda trip – folyamatosan feszegeti a valóság határait, sosem tudni, hogy amit látsz, az egy rémálom, vagy hallucináció, egy emlék, vagy egy emlék manipulált verziója, vagy egy kivetülés az asztrálsíkra, és már azon sem lepődtem volna meg, ha a nyolcadik rész végén Dan Stevens verejtékben úszva felébred, és rájön, hogy még mindig a Downton Abbey-ben szerepel. Szóval, semmiképp sem lehet ajánlani azoknak, akik feszes történetvezetést várnak egy sorozattól, mert itt majdnem minden filler, újra és újra visszatérünk ugyanahhoz a jelenethez, másodpercek tágulnak ki epizódokká – de milyen gyönyörű filler!

Tagadhatatlan Bryan Fuller munkásságának hatása a látványvilágra (és a „nem érinthetjük meg egymást”-románcban is van egy csipetnyi Pushing Daisies) plusz a díszletek, a kosztümök is hozzáadnak a szürrealitáshoz – minden egy behatárolhatatlan időben zajlik, az egyik karakter úgy öltözködik, mint egy ’60-as évekbeli háziasszony, a másik meg mint egy ’30-as évekbeli gengszter, mobiltelefonok látszólag nem léteznek, de LCD tévé és internet igen, direkt utalásokat szórnak el, mi melyik évben történt, de nem áll össze, és muszáj elfogadnod, hogy egy másik világba léptél be. Ja, és Aubrey Plaza az egyik legeredetibb karaktert játssza, akit mostanában sorozatban láttam.

Az egyik legjobb sorozatélményem!

sokan panaszkodnak, (nem csak itt, egyéb oldalakon is), hogy milyen zavaros, kaotikus, átláthatatlan, érthetetlen… több jelző épp nem jut eszembe…. de a lényeg pont ez! ha az ember tudja és/vagy utána olvas, hogy ki is David Haller és mi a képessége, illetve képességei, akkor megérti, hogy a sorozat fantasztikusan visszaadja, hogy az az ember/mutáns mit él meg.. és szerintem, pont ezért fantasztikus! az első rész nagyon erős kezdés volt, pláne, hogy tv-s sorozat, mégis bevállalta a Kubrick féle hatást. én mindent imádtam az első részben, a vágásokat, a látószögeket, a zenét, elborul és megrázó és csak ülsz és nézel és ha nincs a szemöldököd az egekben az első rész minden második jelentnél, akkor tényleg nem érted, hogy miről is van itt szó…

Első rész után azt hittem, hogy nem fognak tudni még egy olyan elborult és hangulatos részt csinálni, de aztán a másodikon is csak pislogtam, na jó, de azért hármat mégse, és mégis, és tartja a lépést az utolsó részig, az eléggé összeszedett (érthető okokból), de még így is elég szórakoztató, csak nem annyira trükkös. Főszereplők színjátéka tökéletes, a látványvilág szintúgy.
Aki nem szereti fejben összerakosgatni hogy mi történik egy filmben, annak nem ajánlott.

Nehézkesen szoktam bele az elején, annyira más a ritmusa, a képi világa, meg úgy egyáltalán mindene, mint amit az átlag sorozattól megszoktunk. Ennek ellenére teljesen beleszerettem a végére. Remek karakterek, zseniális képi világ, és Aubrey Plaza, aki nagyon nagyot alakít. A sztori meg a világ szövevényes, és aránylag kevés bennük a direkt X-men utalás, de azért csak eligazodtunk benne, mire lejött az alapsztori. Kár, hogy kevesen nézik, mert akik végignézték, azokkal hosszas, mélységes társalgások születtek belőle, ami külön nagy élmény volt.
Határozottan érdekes, na. És valahol szerethető is.

Két rész után: Vizualitásban nagyon jó, kevés az ennyire kreatívan fotózott film/sorozat. Az emlékek, hallucinációk, képzelet és valóság kaotikus keveréke is izgalmas koncepció, de a sztori és a karakterek abszolút hidegen hagynak, így meg nincs értelme folytatni.

Szeretem az olyan sorozatokat, amiknek minden egyes epizódja több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, és itt ez tökéletesen teljesült :) Minden epizód máshogy volt furcsa és szándékoltan összezavaró, de a végére szépen összeállt a kép. Remélem, mihamarabb jön a folytatás.

Látvány szempontjából maximális pontot érdemel. Még a történet is oké, bár néha kibogozhatatlan volt. Viszont a karakterek olyan szinten unszimpatikusak és abnormálisak voltak, hogy részemről elég hamar érdektelenségbe fulladt az egész.
Végigkínlódtam a 8 részt, a vége poén volt, de pf… Nem tartom kizártnak, hogy hosszú évek elteltével újranézem majd, de ahhoz meg kell várnom, hogy zárlatos legyen az agyam és meghibbanjak (előbb utóbb be fog következni, főleg ha még látok egy-két ilyen sorozatot).

Az első néhány rész olyan zavaros volt, aztán még zavarosabb lett és a végén már azt se tudtam, hogy mi valós, mi álom, mi asztrálsík…
A karakterek jól fel voltak építve és tetszettek, az effektek meg a zene. Az meg kimondottan még jobban összezavart, hogy nem tudtam melyik korban is játszódik a történet. Amikor az utcán voltak mai, modern világnak tűnt, de eszközeik meg talán a 80-as évekre hajaztak. Aztán elővettek egy hologram telefont…
Sajna nekem annyira nem jött át történet, nem tudott annyira lekötni, mint vártam volna.