Lángoló agy (2016) 78% 138★

Súlyos, érzelmileg megterhelő film. Főleg, ha belegondolunk, hány embert diagnosztizáltak félre, és vették el tőle a normális élet lehetőségét. Bárcsak minden esetben ilyen kitartás működne az emberekben. Sosem feladni, mert akkor nő a győzelem esélye!

Nagyon nagy hatással volt rám ez a film. Az elején nem is gondoltam volna, hogy ilyen mélyen megérint majd. Súlyos történet egy betegségről; borzalmas volt látni Susannah leépülését, az elkeseredést, a küzdelmet. Chloë Grace Moretz általam látott alakításai közül ez tetszett a legjobban, szerintem nagyon átélte a karaktert. A felét átbőgtem.

Nagyon súlyos film, főleg mert igaz történeten alapul. Nem lehetett egyszerű a lánynak, de a családnak sem, nézni is elég durva volt, nem hogy átélni…

Nem is tudom, hogy lehet-e ilyen filmre 10 csillagot adni. Megrázó és tanulságos történet.

Ebből elég lett volna egy House epizód

Sajnos, megint ellent kell mondjak a fősodornak. Ez a film alig karistol el filmként; több olyan pontja van, amit nem lehet megemészteni. De lenne egy javaslatom: forgassuk újra a filmet úgy, hogy a főszerepben Jenny Slate, az apaszerepben Tyler Perry és az anyáéban mondjuk Charlize Theron foglaja el a széket. (A többiek eltakarodhatnak haza, gázsi nélkül).
– Színészek. A híres és nagyon felkapott Richard Armitage ismét bizonyította számomra, hogy jókor lehetett jó helyen – egyszerűen képtelen a színész mesterséget valóban gyakorolni.
– Chloë meg… hát baromi nagy áldás lehet ilyen fiatalon ilyen csinosnak és szépnek lenni és Ő ennyi és nem több. Amennyiben bárkit megbántok ezzel, végtelenül sajnálom. Színészként olyan, mintha egy hároméves próbálna meg Shakespearet előadni az operában nagyközönség előtt. Béna. És ez a legjobb szó rá. Örülök, hogy boldog és felkapott, csak nem színész. Még Bellánál is bugyutább. Ölni tudnék egy ilyen lehetőségért, ahol egy autoimmun beteg lányt kell eljátszanom, aki visszatér a pokol küszöbéről. Hát… neki meg az ölébe hullott és nem is nagyon tud vele mit kezdeni. Mégcsak nem is nagy falat volt neki. Az egész karakterét, az egész betegséget, az egész színészetet nem érti.
Carrie-Anne Moss – most mit mondjak? Maradt volna meg Trinitynek.
Nos, ez a szentháromság olyan szinten nem funkcionált családként a vásznon, hogy a filmet inkább úgy néztem, mint egy dokut, ahol sem a színészi játék, sem az előadás maga nem számít, inkább csak a tartalom.
És itt a következő tragédia.
"Valamiféle autoimmun betegség szorításában vergődtem.” – maga Cahalan fogalmaz így.
A „valamiféle” kifejezés az orvostudományban olyan, mint amikor a mészárosnak azt mondod, hogy csak félig vágja el az állat torkát, majd úgy döntesz, hogy mégse vágja el. Epic fail. A betegségről annyi sem derül ki a filmből egyértleműen, hogy a vér-agy gát szabályozása átjuttat olyan sejteket, amelyek tulajdonképpen előidézik az immunválaszt. Autoimmun. Magyarul.
A film egyértelműen amerikai nézők számára készült vagy pedig olyan átlagpolgárok számára, akik nincsenek tisztában az autoimmun betegségek mibenlétével. Viszont, ha nincsenek vele tisztában, ez a film kb. nem is érdekli őket, mert más típust/kategóriát fognak választani. Epic fail volt azt gondolni, hogy egy ilyen komoly dolgot le lehet aljasítani olyanok szintjére, akik Otellót képregényben olvassák csak el.
Legalábbis én, egy ilyen komoly betegésget feldolgozó filmtől nem azt várom, hogy a paciens hónapokon keresztül belenyugodjon abba, hogy nincs jól. Hogy a kollégái egyikének sem jut eszébe, hogy itt nagy baj van. Hogy a szüleinek nem jut eszébe, hogy itt nagy baj van. (Nem csöpög a csap, például).
Hogy anyuka egyetlen könnycseppet sem ejt, amikor látja, hogy a lánya kataton fekszik mellette több, mint egy hónapja. Ellenkezőleg, fodrászhoz jár és folyamatosan le van nyírva a haja, ceruzaszoknyája frissen vasalt, mosolya és tiszta tekintete megszégyeníti a címlaplányokét is. Játszani persze nem tud, de ő is szép, stílusos és igazi amerikai háziasszonyok mintaképe. Ez a lényeg kérem!
Nem értem. Moss nem kérdezte meg a forgatás közben: hé bas…zátok meg! A lányom haldoklik, ne vegyek fel egy melegítőnadrágot, kócoljam össze a hajam, és esetleg nem alszom három napig, hogy hiteles aggódó anyának tűnjek?!
Még tovább is tudom magam hergelni, semmi gáz – Susanna Cahalan nyilván a nevét adta ehhez a borzadályhoz. Mi több, íróként a saját könyvének a feldolgozása. Ő elégedett vajon az eredménnyel? A főszereplő hölgy munkjájával? Vagy néhány millióval bekussoltatták?
Lángoló agy?! Az van most nekem, ezt megtekintve.
Ez a film minden szempontból egy f.stalicska. Az eredeti szenvedő alanyt nagyon sajnálom és minden más embert is, aki autoimmun betegségben szenved (ezer meg egy fajta van sajnos :(. Ez tényleg maga a pokol. De a film sajnos, ahogy írtam, pokoli rossz.

Chloë Grace Moretz szerintem az egyik legtehetségesebb fiatal színésznő. Egyszerűen zseniális volt ebben a filmben is. Nagyon érdekes történet volt, és a „legjobb”, hogy igaz történet. Hihetetlen mikre képes az emberi szervezet. Mindenkinek ajánlom!

Minden okom meg van „szeretni” ezt a filmet. Dráma, igaz történet alapján készült…
Egy dolog hiányzott, valahogy nem jött át, mennyire aggódnak a szülők, persze aggódtak és mindent megtettek, de valahogy mégis hiányzott a tűz amivel elintézték, hogy márpedig mégse mondjanak le a lányról. Ezért a kilenc csillag, de azért kedvenccé avattam. Chloe-t nagyon szerettem benne. Jól játszott.

Nehéz összeszedni a gondolataimat erről a filmről. Nagyon nagy hatással volt rám és fura de a legvégén jött rám a sírhatnék… azt hiszem örömömben,de nem is tudom pontosan.Ilyen sem volt még.
Ügyes volt Cloe, szerintem jól játszotta a szerepet,habár nem lehetett könnyű. Szörnyű és nem mindennapi betegség került itt elő…. Sajnos mint nagyon sokszor,láthattuk,hogy az orvosok ha nem piszkálták volna őket,simán ráhagyták volna,hogy pszichiátriai eset…. Jó nyilván nem egyszerű dolog felfedezni a probléma okát,mikor minden eredmény negatív… De itt is feltűnt hál istennek egy csoda doki, aki addig ment amíg meg nem találta Susannah-t. :)
Azt is jó volt látni, hogy a barátja mennyire mellette állt,ott ült éjjel-nappal és hogy az apja végül megenyhült,rájött,hogy nem is érdemelhetne a lánya jobbat…

Amúgy igen,a legvége volt a legmeghatóbb,amikor mutatták,hogy ez tényleg megtörtént… :S Azt hittem elkezdek zokogni ….
Akinek esetleg a Megmaradt Alice-nek c. film tetszett, az nyugodt szívvel nézheti meg ezt is,szerintem igaz mindkettő más betegség,más téma,de hasonlóan jó színvonal.

Rengeteg érzelmet kavart fel ez a történet bennem. Órákon keresztül le voltam dermedve. Legszívesebben bőgtem volna, de nem ment…
spoiler
spoiler