Krumplirózsa (1991) 80% 90★

Michelle Pfeiffer és Al Pacino között van egy furcsa, egymást taszító de mégis rendkívül vonzó kémia, ahogy azt már láthattunk a Sebhelyes arcúban és amire most igazán nagy hangsúly fektet a film. Nekünk csak hátra kell dőlni és élvezni, ahogy kibontakozik előttünk. :)

Semmi extra ez a film, egyszer meg lehet nézni.
Al Pacino jópofa volt, bár most nem játszott őrültként azért. A többiek felejthetőek voltak, főleg Michelle Pfeiffer. Nagyon idegesített, hogy állandóan tátva volt a szája vagy rágta a kezét, ujját, körmét.
A történet nagyon átlagos volt, egy étteremben játszódik nagy része (ez a központi helyszín), ahol spoiler}…
Néhol voltak vicces jelenetek, bár igen gyenge poénok voltak. Vártam volna valami csattanót pl. hogy spoiler…
Ehhez képest azért elég gyenge volt. Felejthető

A lelki sérült lány és a mindenben a pozitívat kereső férfi egymásra találása. A titkok tengerének habjai mossák mindkettőjüket, azonban a Krumplirózsa a második, harmadik, sokadik alkalommal megtöri a jeget és New York-ra végre fogmosós hajnal virradhat.
Al Pacino megint nagyon jó, ezt az oldalát nem ismertem még, Michelle Pfeiffer viszont szegény idegesítő (mindig a szájában a keze, még ha egy fogkefét tart is), nem tartom olyan óriási színésznőnek, mint amennyire a szakma (vagy csak a köztudat?) ünnepli.
Tényleg kicsit színdarabos az egész…de a Holdfény Szonáta sajnos Beethoven…bocs (ja megígértem hogy nem kérek még egyszer ;)

Érdekes, mert a színészi alakításokon kívül annyira nem érintett meg a film. Nem volt eget rengetően jó romantikus film, nem fordított ki igazán és nem is csapott a földhöz sem. Számomra egyszerű romantikus film volt, kissé lassú folyással.
Az egyetlen jelenet ami tetszett benne, az az volt, amikor Frankie kinézett az ablakon és gyakorlatilag belátott egy rakás ember életébe. Az szép volt, de semmi többet nem tudnék kiemelni belőle.