Kötelező táncok (Vörös függöny-trilógia 1.) (1992) 82% 72★

A legrégebbi filmet hagytam utoljára, de ezzel kipipáltam a „vörös függöny” trilógia utolsó darabját. Nekem a történet egy kicsit elcsépelt volt; úgy értem, jó táncos filmet egyébként is nehéz csinálni, itt meg a cselekmény gyakorlatilag egyáltalán nem kötött le. Végig azzal foglalkoztam, hogy a stílusjegyeket figyeltem, összehasonlítottam fejben a másik kettővel, kerestem a hasonlóságokat. A zenéket remekül eltalálták, de a táncosdi tényleg nem jött be, a karaktereket sem kedveltem különösebben.

A rendező munkásságának későbbi darabjaihoz képest meglepően visszafogott film, de azért aranyos.

Minden egyes ilyen film megerősít abban, hogy egyszer úgy igazán meg kellene tanulni a pasodoblét (no meg a tangót is), csak amolyan komolyan vett műkedvelés szintjén a saját örömömre.

Az első filmek egyike volt, amelyeket életemben láttam, és emlékszem is rá. Szerintem ovis, maximum alsós lehettem. És szerelmes voltam Scott-ba. :) Méghozzá azért, mert „jó a teste”. De amúgy tényleg jó a film is.

Banális dolog táncolós filmeket szeretni, nem is szeretem, de ez kivétel. Nagyon eredeti a sztori is, meg a beállítások, az operatőri munka, a vágások, imádom a zenéjét és hát azért na, hát na, azért ahogy Scott és Fran táncol a Perhaps, perhaps-re… hát na. Csak az az ausztrál kiejtés, csak attól mászom a falra.

Olyan, mint a Bazi nagy görög lagzi, csak sokkal jobb.

Dirty Dancing mellett ezt is jó sokszor láttam kisebb koromban. Imádom a táncos filmeket és kész. Tavaly vagy tavalyelőtt néztem újra sok év után és már annyira egyébként nem voltam elájulva tőle, de még mindig tetszik a rút kiskacsás szál.

Nagyon rég láttam már, viszont jó sokszor. Az egyik kedvenc filmem volt régen.

Sajnos én nem tudtam hozzászokni a figurákhoz, a legtöbbtől hidegrázást kaptam, minthogy nevettem volna egy jót. Kifejezetten idegesítő volt többször is a film. Ez van, ízlések és pofonok.

Ez is egy tipikusan olyan film, amit nővéreimnek köszönhetek. Kiskoromban még azokat a filmeket szerettem, azokat a zenéket hallgattam, amiket ők. Egyrészt, mert még nem volt internet, és főleg ők hozták haza őket, másrészt mert a nővéreim, és akinek volt nagyobb testvére az érti, hogy ezzel mire gondolok. :)