Köpök a sírodra (1978) 49% 18★

Nagyon-nagyon merész húzás volt ez akkoriban a rendezőktől, de sajnos feszültségvesztéssel járt a film a hosszúsága, illetve elnyújtottsága miatt. Erős kezdés volt, ha jól emlékszem, talán negyed óra telhetett csak el, de már az erőszakolós jelenetnél jártunk; aztán történt valami kis sztorikitöltő semmiség, majd jött a leszámolás, és vége lett.
Nem lett volna ezzel baj, ha:
– kicsit hitelesebben játszották volna el a kulcsjeleneteket, mert ez inkább komédia volt, semmint nemi erőszak (bezzeg a Szerb film, na!)
– nem kívántam látni benne álló farkakat, de a néha beficcenő lankadt farkak sem nagyon tettek hozzá a hitelességhez
– mi az, hogy megerőszakolják a nőt, de az nem hív rendőrt, hanem helyette folytatja a regény írását, és ön-gyógyítja magát?
– és, ha kérdések: miért ennyire ostoba redneck az összes, hogy hagyja magát megölni, mert önként sétálnak bele a csapdába? spoiler
– a bosszúk nevetségesek spoiler
Szóval nagyon átgondolatlan volt, de az biztos, hogy annak idején – ha játszották mozikban – engem nagyon megviselt volna. Meg azért azt se feledjük, hogy a kaszabolós, minimal-storyline-os filmekhez elég szilárd alapot teremtett; ha másért nem, ezért fejet kell hajtani.
Legalább kultuszt teremtett, merész volt, erkölcstelen slasher-gyermek, ami mára már felcseperedett jó kis kaszabolós horrorrá, amit pont az ilyenek miatt szeretünk: szex, cicik, erőszak, gyilkolás, még egy kis cici, halál, vér, több cici, még több vér…

Talán naivitás volt, de azt hittem, ez a film a korához képest bevállalt extrém tematikája miatt több értelemmel és jelentőséggel bír majd, mint a 2010-es években hozzágányolt remake és annak folytatásai, de nem. A Köpök a sírodra pontosan ugyanazokat a hatásmechanizmusokat használja, mint utódai, korából fakadóan kevésbé intenzíven, mai szemmel már feltűnően életszerűtlen kivitelezésben – pontosan emiatt könnyebben fogyasztható, de még mindig nehezen befogadható, és főleg meglehetősen unalmas film.

A remake-ek felől közeledve talán még valamiféle ártatlanság, naivitás is felcsillan öncélúan szadista felszíne alól. A brutalitás nem éri el a korszak legdurvább, jellemzően szintén kispénzű, félamatőr színvonalon megvalósított horrorjait, a legtöbb véres és erőszakos jelenetnél kitakarják, nem mutatják meg a sokkoló részleteket (ilyen téren egyébként némely merészebb kortárs művészfilm akár nagyobb traumát is okozhat a nézőnek, mint ez a cucc). Nem emiatt, inkább a megvalósítás általában érezhető gyenge aspektusai okán a film maga mozgóképes műalkotásként nem túl acélos. A színészi játék ugyanolyan hányaveti, mint a karakterek maguk, történetről nem beszélhetünk, főleg nem arányos és ízléses rendezésről, vágásról, operatőri munkáról.
A remake-eket meghatározó defektfaktor itt is fennáll: céltalanul csak és kizárólag az erőszakról szóló mozit nézünk, ami semmit sem akar mondani konfliktusáról, a nemi erőszakról. A film ellen a maga idejében még feminista szervezetek is felszólaltak, ami önmagában is beszédes. A hatását ráadásul el sem éri a történet, hiszen az erőszak jelenetei utáni bosszú már alig gyakorol benyomást a nézőre, sosem jön meg a kielégítő elégtétel érzése.

Nos, nem véletlenül áll a Köpök a sírodra előkelő helyen a valaha volt legrosszabb filmek listáján is. Alattomos húrokat penget, ráadásul élvezeti értéke még a legaljasabb aspektusokban is elégtelen. Amit nyújtani tud, az pontosan az a botrány-orientált felforgató jelleg, ami anno mégis eljuttatta a tömegekhez – de nem véletlen, hogy 2010-ig a kutya se nagyon nyúlt hozzá ehhez a „világhoz”. Kizárólag a filmtörténeti érdekességek, szélsőségek iránt érdeklődőknek ajánlott, egyébként sokkal inkább jeles induló a trash, mint a horror színtéren.

Egy utolsó szemétládának éreztem magam, amiért a legmegrázóbb és legszörnyűbb jeleneteket a pocsék színészi játék miatt nem tragikusnak, hanem komikusnak éreztem.
Magáról a filmről meg annyit: ha a trailert láttad, mindent láttál.

Másfél óra tömény erőszak, és még csak nem is a kreatív fajtából. Alapvetően ezt a filmet nem jó megnézni.
A remake/folytatás/fenetudja mi 2010-ből ezzel szemben annyira „kreatív” lett, hogy jómagam kb. 20 percig bírtam, aztán inkább kikapcsoltam.

Biztos vagyok benne, hogy ’78-ban viszont egyedülálló alkotásnak minősült, de sajnos ez ma már nem állja meg a helyét. Egyrészt, mert minőségileg nem képviseli azt a színvonalat, hogy időtálló lehessen, másrészt pedig, ahogyan azt a 2010-es feldolgozás is mutatja: ma már (sajnos) több kell egy sztorihoz.
A másik hibája a filmnek a színészi munkában van, bár komolyan elgondolkodom rajta, hogy ez direkt készült így. Annyira rosszul játszanak ugyanis. A legnagyobb baj Matthew (asszem'), aki egy kicsit visszamaradottnak tűnik a szerep alapján, de az egész karakter, az egész szituáció egyszerűen érthetetlen és nevetséges. Ezen kívül maga a cselekmény is gyatrán kivitelezett, nem hihető.
Mondom ezt persze úgy, hogy ha objektív szemmel próbálok a filmre tekinteni. Természetesen ha a filmes hibáktól eltekintek, és előveszem az érzékeny női énemet, akkor valójában borzalmas végignézni mindezt, és szívem szerint inkább áttekerném az erőszakos jeleneket, és csak a köztes időt kitöltő részeket nézném meg. A 101 perces filmből szerintem kb. 30-40 perceset csinálnék, de még az sem lenne jó.
Nálam ez egy szinten mozog a Cannibal Holocaust-tal. (csak az hihetőbb is, durvább is, bizonyos szempontból tehát jobb) Ne nézd meg.