Egy fiatal, New York-i nő házat bérel a nyárra vidéken, hogy nyugodt körülmények közt írhassa meg első regényét. Néhány környékbeli srác azonban, más szórakozás nem lévén, megtámadja, és órákon át tartó, brutális megerőszakolás veszi kezdetét. Két héttel később, mikor a sokkból már magához tért,… [tovább]
Köpök a sírodra (1978) 18★
Szereplők
Camille Keaton | Jennifer |
---|---|
Eron Tabor | Johhny |
Richard Pace | Matthew |
Anthony Nichols | Stanley |
Gunter Kleemann | Andy |
Kedvencelte 1
Várólistára tette 34
Kiemelt értékelések
Nagyon-nagyon merész húzás volt ez akkoriban a rendezőktől, de sajnos feszültségvesztéssel járt a film a hosszúsága, illetve elnyújtottsága miatt. Erős kezdés volt, ha jól emlékszem, talán negyed óra telhetett csak el, de már az erőszakolós jelenetnél jártunk; aztán történt valami kis sztorikitöltő semmiség, majd jött a leszámolás, és vége lett.
Nem lett volna ezzel baj, ha:
– kicsit hitelesebben játszották volna el a kulcsjeleneteket, mert ez inkább komédia volt, semmint nemi erőszak (bezzeg a Szerb film, na!)
– nem kívántam látni benne álló farkakat, de a néha beficcenő lankadt farkak sem nagyon tettek hozzá a hitelességhez
– mi az, hogy megerőszakolják a nőt, de az nem hív rendőrt, hanem helyette folytatja a regény írását, és ön-gyógyítja magát?
– és, ha kérdések: miért ennyire ostoba redneck az összes, hogy hagyja magát megölni, mert önként sétálnak bele a csapdába? spoiler
– a bosszúk nevetségesek spoiler
Szóval nagyon átgondolatlan volt, de az biztos, hogy annak idején – ha játszották mozikban – engem nagyon megviselt volna. Meg azért azt se feledjük, hogy a kaszabolós, minimal-storyline-os filmekhez elég szilárd alapot teremtett; ha másért nem, ezért fejet kell hajtani.
Legalább kultuszt teremtett, merész volt, erkölcstelen slasher-gyermek, ami mára már felcseperedett jó kis kaszabolós horrorrá, amit pont az ilyenek miatt szeretünk: szex, cicik, erőszak, gyilkolás, még egy kis cici, halál, vér, több cici, még több vér…
Talán naivitás volt, de azt hittem, ez a film a korához képest bevállalt extrém tematikája miatt több értelemmel és jelentőséggel bír majd, mint a 2010-es években hozzágányolt remake és annak folytatásai, de nem. A Köpök a sírodra pontosan ugyanazokat a hatásmechanizmusokat használja, mint utódai, korából fakadóan kevésbé intenzíven, mai szemmel már feltűnően életszerűtlen kivitelezésben – pontosan emiatt könnyebben fogyasztható, de még mindig nehezen befogadható, és főleg meglehetősen unalmas film.
A remake-ek felől közeledve talán még valamiféle ártatlanság, naivitás is felcsillan öncélúan szadista felszíne alól. A brutalitás nem éri el a korszak legdurvább, jellemzően szintén kispénzű, félamatőr színvonalon megvalósított horrorjait, a legtöbb véres és erőszakos jelenetnél kitakarják, nem mutatják meg a sokkoló részleteket (ilyen téren egyébként némely merészebb kortárs művészfilm akár nagyobb traumát is okozhat a nézőnek, mint ez a cucc). Nem emiatt, inkább a megvalósítás általában érezhető gyenge aspektusai okán a film maga mozgóképes műalkotásként nem túl acélos. A színészi játék ugyanolyan hányaveti, mint a karakterek maguk, történetről nem beszélhetünk, főleg nem arányos és ízléses rendezésről, vágásról, operatőri munkáról.
A remake-eket meghatározó defektfaktor itt is fennáll: céltalanul csak és kizárólag az erőszakról szóló mozit nézünk, ami semmit sem akar mondani konfliktusáról, a nemi erőszakról. A film ellen a maga idejében még feminista szervezetek is felszólaltak, ami önmagában is beszédes. A hatását ráadásul el sem éri a történet, hiszen az erőszak jelenetei utáni bosszú már alig gyakorol benyomást a nézőre, sosem jön meg a kielégítő elégtétel érzése.
Nos, nem véletlenül áll a Köpök a sírodra előkelő helyen a valaha volt legrosszabb filmek listáján is. Alattomos húrokat penget, ráadásul élvezeti értéke még a legaljasabb aspektusokban is elégtelen. Amit nyújtani tud, az pontosan az a botrány-orientált felforgató jelleg, ami anno mégis eljuttatta a tömegekhez – de nem véletlen, hogy 2010-ig a kutya se nagyon nyúlt hozzá ehhez a „világhoz”. Kizárólag a filmtörténeti érdekességek, szélsőségek iránt érdeklődőknek ajánlott, egyébként sokkal inkább jeles induló a trash, mint a horror színtéren.
Egy utolsó szemétládának éreztem magam, amiért a legmegrázóbb és legszörnyűbb jeleneteket a pocsék színészi játék miatt nem tragikusnak, hanem komikusnak éreztem.
Magáról a filmről meg annyit: ha a trailert láttad, mindent láttál.
Másfél óra tömény erőszak, és még csak nem is a kreatív fajtából. Alapvetően ezt a filmet nem jó megnézni.
A remake/folytatás/fenetudja mi 2010-ből ezzel szemben annyira „kreatív” lett, hogy jómagam kb. 20 percig bírtam, aztán inkább kikapcsoltam.
Biztos vagyok benne, hogy ’78-ban viszont egyedülálló alkotásnak minősült, de sajnos ez ma már nem állja meg a helyét. Egyrészt, mert minőségileg nem képviseli azt a színvonalat, hogy időtálló lehessen, másrészt pedig, ahogyan azt a 2010-es feldolgozás is mutatja: ma már (sajnos) több kell egy sztorihoz.
A másik hibája a filmnek a színészi munkában van, bár komolyan elgondolkodom rajta, hogy ez direkt készült így. Annyira rosszul játszanak ugyanis. A legnagyobb baj Matthew (asszem'), aki egy kicsit visszamaradottnak tűnik a szerep alapján, de az egész karakter, az egész szituáció egyszerűen érthetetlen és nevetséges. Ezen kívül maga a cselekmény is gyatrán kivitelezett, nem hihető.
Mondom ezt persze úgy, hogy ha objektív szemmel próbálok a filmre tekinteni. Természetesen ha a filmes hibáktól eltekintek, és előveszem az érzékeny női énemet, akkor valójában borzalmas végignézni mindezt, és szívem szerint inkább áttekerném az erőszakos jeleneket, és csak a köztes időt kitöltő részeket nézném meg. A 101 perces filmből szerintem kb. 30-40 perceset csinálnék, de még az sem lenne jó.
Nálam ez egy szinten mozog a Cannibal Holocaust-tal. (csak az hihetőbb is, durvább is, bizonyos szempontból tehát jobb) Ne nézd meg.